Boldog Új Évet!

Világvége. Lehet, hogy tőlünk függ?

Világvége. Forró téma, ki nevet rajta, ki retteg tőle. Van aki spájzol, van aki tudatosodik és méregtelenít. Én két évvel ezelőtt voltam megreccsenve ettől, spájzoltam is, méregtelenítettem is.
Azután valahogy lecsengett bennem. Megettük a tönkölyt és miegymást.
Most, hogy rendíthetetlenül közeledik a nagy nap, már csak azt érzem, hogy tökmindegy mi lesz, nem sok mindent tehetünk.

De talán mégis.

Sokszor gondolkodtam azon, hogy mennyi harag, gyűlölet, félelem van bennünk, körülöttünk. Nem is csodálkoznék egy percet sem, ha ennek az eredménye egy szép kis apokalipszis lenne. Ki mint vet úgy arat. Hát mi ezt vetettük.

De  talán a félelem nem is olyan haszontalan jószág. Talán attól a gondolattól, hogy mindennek vége, megleljük magunkban azt az érzést, hogy az Élet valójában Szép. Hogy nem is annyira rossz az életünk.
Talán felfedezzük azokat a dolgokat amiktől jól érezzük magunkat, netalán boldogak vagyunk.
Én speciel most kezdem élvezni az életet, mostanra lettem jóban Önmagammal. Tizenakárhány év kemény munkája most kezd beérni, én biza most nem megyek sehova.

Szeretek jókat beszélgetni, szeretem mások történeteit hallgatni, jókat nevetni.
Jó a családommal és jó a barátaimmal.
Szeretem a nyüzsgést és szeretek magam lenni.
Szeretem a napsütést, szeretem az árnyékot.

Napról napra  jobban érzem magam, amivel biztosan növelem a pozitív rezgéseket a világban. Csak így változhat meg a környezetünk az életünk, a Világunk.

Elgondoltam, ha létezik egy óriás mérleg, akkor ha eddig nem is, de mostantól biztosan az Öröm, az Elégedettség, a Béke, a Remény és a Hit serpenyőjének a tartalmát töltögetem. 

A Jóisten odafönt azt várja, hogy az ő szeretett gyermekei végre megtalálják az Örömöt, a Békét. Ő nem erre a nyomorgásra teremtett bennünket, hanem arra, hogy leljük meg a saját erőnket és éljünk vele. Teremtsünk magunknak, és egymásnak. Ha ezt látja odaföntről, csak nem szavaz minket le. Nem mondja, hogy"Most azonnal hagyd el a Földet"


Én szeretek élni, és nem megyek sehova!

Keresés

 

 

 "Isten rajtad: végtelen könny; Isten benned: végtelen mosoly "

 

 

 Weöres Sándor egysorosa

 

Talán mindannyian ezért a mosolyért küzdünk.

De jó volna érezni!

Nem könnyű megváltozni!

Viszont nehéz.

De nem lehetetlen!

Anyukám szokta volt mondani: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

No, hát én felvettem a kesztyűt.

4.A kívánás művészete

Minden kívánságod teljesül majd! Mindannyian erről álmodunk. Felnövünk és miközben azon siránkozunk, hogy semmi nem úgy történik ahogy szeretnénk, meg, hogy nem ilyen életről álmodoztunk ,sokunknak sejtelme sincs arról, hogy igenis minden valóra válik ami a vágyainkban megjelenik.Vagyis már mindenki tudja -Vonzás törvénye, A titok ésatöbbiésatöbbi-és ez így is van. Azt már talán kevesebben tudhatják,(persze a buzgó keresők ezt is tudják ) hogy legbiztosabban a legerősebb, leghosszabban kívánt vágyunk fog realizálódni. Azt is tudjuk, hogy egy vágyhoz erős érzelem is társul, mély átélés, annál tutibb az ügy.

Azt már kevesebben tudják, vagy sejtik, hogy  nem minden vágyunk publikus. De nem csak a nagyközönségre gondolok, hanem az éber nappali tudatunkra is.Saját magunk elől rejtőző vágyaink lehetnek akár a legerősebb töltettel rendelkezők. Végkifejletüket illetve, nem épp pozitív kimenetelűek. Minél láthatatlanabbak, annál biztosabban célhoz érnek,és rombolnak.Ráadásul előttünk-a nappali tudatunk előtt-álmaink netovábbjaként, sivatagi szomjoltónkként ismerhetjük őket..Káromkodás, de így van. Vajon miért ilyen nyomorult mindenki, csodaszép életről, kapcsolatokról, karrierről, gazdagságról, egészségről álmodik mindeni. Akkor miért? Azért,mert ezeket a rejtett, romboló vágyainkat nem ismerjük, ergo nem tudjuk azokat hatástalanítani majd felülírni.

A születési képletünk Sárkányfarok és Lilith pontjai személyében, megismerhetjük őket, majd az első néhány most már nyílt randevúnk alkalmával testközelből, működésközben is szemrevételezhetjük a bestiákat. Miután már egészen hozzászoktunk a társaságukhoz, eldönthetjük, hogy velük vagy nélkülük.Az előbbi nagyon egyszerű és könnyű, csak körül kell nézni a családban, a szűkebb és tágabb környezetben,majd diszkréten követni az előttünk haladókat.

A második lehetőség … gondolom sejtitek.

Az én túlélési stratégiám a következő: Kívánni tudni kell.

Nem én találtam fel, de használom, csiszolom fejlesztem fúzionálom, úgyhogy a magamévá teszem.!!! Esther és Jerry Hicks !egyik könyvéből származik a gyakorlat. Ha rossz állapotban vagyunk, képtelenek vagyunk a vágyott dolgot hatékonyan kívánni. Egyszerűen aaz aktuális rezgésünk nagyon messze van a vágyott állapot rezgésétől. Képtelenek vagyunk egy boldogtalan helyzetben a boldogságot átélni. Márpedig ez kell ahhoz, hogy elérjük. Ekkor keressünk valamit, ami kötődik a végcélhoz, de közelebb van a jelenlegi állapotunkhoz. Próbáljuk ki, bele tudunk helyezkedni? Elbírja a fájdalomtestünk? Ha túl nagy a lépés keressünk tovább. Ha megtaláltuk a megfelelő állapotot, gyakoroljuk, lépjünk egy lépcsőt. Később innen haladhatunk tovább közelítve, felhúzva magunkat a célig.

Képletünk ismeretében biztosan mondhatom, hogy lesznek olyan elérendő céljaink, persze az asztrológus, vagy más tanácsadó tanácsára- amire nemigen vágyunk. Eleinte egyenesen képtelennek érezzük magunkat arra, de a fejünkel tudjuk, hogy jót tenne vésősoron nekünk.

Nos ebben az esetben lehet az első lépésünk az, hogy vágyunk arra, hogy arra vággyunk ami adottan jót tesz nekünk. Ha kicsit is szeretjük magunkat sikerülhet. Erre nem érezzük képtelennek magunkat. S lehet az eredmény igen messze van, az első lépést megtettük.

Szeretnék egy személyes példát mesélni. Az én keresztem a párkapcsolat keresztje. Duplán, triplán terhelve. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy sokat vagyok pipa a férjemre.Csak a baj van vele.(ez nem igaz). De rá kellett jönnöm, hogy az én legfőbb vágyam az, hogy valahogy túl legyek ezen a dolgon. Vagy kívül. Ezzel szemben arra kéne vágyak hogy minden rendben legyen. Menjen a dolog, szépen csendben rendben, tudjátok holtodiglan-holtomiglan.

Ehhez az kéne hogy én felnézzek rá. Müller Péter írta, hogy ez azt jelenti, hogy őt a legjobbnak látni, föl az ő fönti részét tudni.Szeretni.

Lousise L. Hay egy gyakorlatát ötvöztem a fenti gyakorlattal. A megbocsájtás gyakorlata.

Azt akire haragszol, neheztelsz,azt képzeld el egy színpadon, és néhány percig gondolj köré mindent amitől Ő boldog lesz. Azután végezd el ezt önmagaddal is.

Volt, hogy erre képtelen voltam, fizikailag fájt jót kívánni neki, annyira haragudtam rá, de tudtam, hogy az adott szituációban segíthet, muszáj volt. Főleg, hogy az amitől Ő boldog lenne az Én vagyok. Duplán nehéz .

De találtam egy áthidaló kívánságot, amit akkor szívből tudtam kívánni. Azt kívántam, hogy végre megvehesse magának azt a hatalmas csíktévét, és együtt nézhessük az ágyból. Hol a meccseket, hol a Szolgakurzus filmjeit. Máris megkönnyebbültem, humora is volt a dolognak, és nem is volt olyan messze a teljes boldogságtól.:)

Az emberek, a terek, de talán a tevékenységeink is rendelkeznek morfogenetikus mezővel, mely minden addigi energetikai rezgést tárol. Bármilyen minőségű eneriáról is van szó, az úgymond tolja maga előtt, alakítja a jövőt. Tehát ha egyszer nekigyürkőzünk a változásnak az első időkben nem lesz egyszerű a dolgunk. Saját magunk gyengeségén túl a mező memóriáját is át kell kódolnunk. Sok sok apró tevéssel, kitartással. A  mező eleinte nem reagál a mi törekvéseinkre, mivel jóval több a régi energia ereje. Ez alakítja a körülményeket, s rendszeresen akadályokat fog gördíteni az utunkba. Ekkor jön az, hogy Látjátok, nem megy!!

Az Égiek sem akarják! És visszaülnek a tévé elé.

 Túrót! Tudni kell erről, és türelmesen cseppről- cseppre növelni kell az új energiát, és tudni azt, hogy egyszer átfordul a minősége, és a hátráltatás helyett támogatni fog bennünket. Mind a szörfözőket a tenger hulláma. Ekkor sokkal kevesebb erőfeszítéssel érünk majd el eredményeket, s jöhet a következő házi feladat…

Különböző technikákkal (megerősítések, imagináció) segíthetjük ennek a folyamatnak a haladását.

Tehát ha erről tudunk, és nem sajnáljuk magunkat, sikerülni fog!

Nincs az a huncutság, amit kitartással meg ne tudnánk változtatni.

Nem könnyű megváltozni!

Viszont nehéz.

De nem lehetetlen!

Anyukám szokta volt mondani: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

No, hát én felvettem a kesztyűt.

3.A gondolatok hatalma

A következő lépés a negatív romboló gondolatok megfigyelése, majd következetes semlegesítése. Mondhatnám egyszerűen azt is, hogy kezdjünk el pozitívan gondolkodni, de ha valaki igen ramaty állapotban van, nem fog menni. Nem lehet egyszerre több lépcsőt átlépni, mert nem elég hosszú a lábunk. A pozitív gondolkodástól olykor olyan messze vagyunk, hogy akár fizikai fájdalmat is okozhat, ha a megszokott gondolkodást ilyen drasztikusan akarnánk leállítani. Tulajdonképpen addikcióról van szó.

Eleinte azt érjük el, hogy meghalljuk ezeket a negatív monológokat. Igyekezzünk elfogadni ezt a működést, ne legyen miatta bűntudatunk, hiszen senki nem tanította meg, hogyan bízzunk Önmagunkban és az Élet csodájában. A szüleink sem tudták, és az ő szüleik sem. Az egész család morfogenetikus mezeje át van itatva többek között ezzel is, tehát nagyon sok év öröksége dolgozik bennünk.

Hatalmas lépést léptem előre, amikor a következő technika az eszembe jutott. Volt régen egy telefon reklám, ahol egy magas lépcsőről (pl:Spanyol lépcső) Rengeteg színes kislabdát dobtak le, Gurulak, pattogtak a szivárványszínű labdák. Mozgalmas kép, de semleges. Valamélyest vidám, de nem túlzottan. Na, amikor jött a mormogás, hogymármegintblablabla……., akkor izibe ezzel a képpel kicseréltem. Rengetegszer.

Amikor a fülünkbe mászik egy dallam, és dúdoljuk akár napokig is, aztán kezd egy kicsit fárasztó, majd idegesítő lenni. Már nem akarjuk, de csak odapofátlankodik a tudatunkba újra meg újra. Először at első strófánál állunk meg, aztán az első sornál csattanunk fel, hogymáámegint. Amikor még az első hangokkal bepróbálkozi, már igazán tele van a batyunk vele. Máá nem teccik, de méég mindig jön. De nem dúdolgatjuk egész hátralevő életünkben, ugye? És ami kicsiben működik, az nagyban is fog. Punktum.

A Nagy Rend felé

Egy- két évvel ezelőtt már találkoztam a Fly Lady programmal, és rögtön tudtam, hogy magamévá kell tegyem. Szükségem van rá. Szőröstül bőröstül. De akkor még nem ment. Nem bírtam az állandóságot, és azt, hogy más mondja meg nekem, hogy mit csináljak. Kicsit erős volt az egóm. Mára talán csillapodott valamit, vagy sikerült jobb belátásra térítenem azóta. Most nemhogy taszít a rendszeresség, de szomjazom. Képtelen vagyok tovább élni így. Néhány napja felújítottuk a házunk kisebbik fürdőjét. Persze akkor már a hálót is fessük ki, de akkor már minden poros, úgyhogy gyakorlatilag végig kellett mennem az egész házon. Ez kapóra jött. Szanálások, takarítás, új színek, bútorok, renszer.Valahol ott járt már a gondolataim hátsókertjében a dolog, s bele is botlottam. Kinyomtattam a program minden részletét, és áttanulmányoztam esténként. Elkeztem egy kezdetleges kontroll füzetet írni, ami egyre bővül, okosodik. Már nem akarom egyszerre az egészetéstökéletesenvéghezvinni. Alakítgatom a saját életemre, házamra. Ízlelgetem, hagyom érni, de napról-napra haladok vele. Nem linkeskedem.Szeretet teljes türelemmel és következetességgel magam felé.

Még csak másfél hete kezdtem, de már most érzem, hogy temérdek gigabájt tárhely szabadul fel az agyamban. Körülbelül fél év alatt szeretném, ha minden apró részlet megtalálná a helyét, a lakásban, és a napok rutinjában is.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek sok a dolga, azt sem tudja mihez kezdje, állandóan elúszik, nincs ideje magára. Úgy fog tűnni elsőre, hogy most már aztán ki se szállsz a házimunka ördögi körhintájából. Rengeteg tennivaló, instrukció, beosztás. Mondjuk ez igaz is, egy nő ezt nem fogja megúszni. De nem mindegy, hogy csinálom és van látszatja, vagy eborít a káosz.

Szóval repkedek, mint a tündérek, és remélem csillogóvá válik az otthonom hamarosan.

Nem könnyű megváltozni!

Viszont nehéz.

De nem lehetetlen!

Anyukám szokta volt mondani: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

No, hát én felvettem a kesztyűt.

2 A döntés

Elő lépésként felismerjük a diszharmonikus működést, élethelyzetet. Sokszor már itt elbukik a dolog. Mindenki szenved, akkor ez így normális. Tenni kéne, de nem akarok plusz energiát belefeccölni, inkább észre sem veszem. Tenni kéne, de nem tudom mit, ezért nem nézek oda.Tenni kéne de nincs erőm.  Mindenkit, mindent okolni sokkal könnyebb, mint felvenni azt a bizonyos kesztyűt.

Biztosra vehetjük, hogy az érzelmeink, a testünk, a kapcsolataink problémája, és akár az anyagi helyzetünk is  folyamatosan jelzik a hibás működést, mentalitást, hiedelemvilágot.

A mai világban nagyon nehéz ezeket megérteni, elfogadni. A világunk bal agyféltekés dominanciája,  nem kedvez ennek az analógiás gondolkodást igénylő munkának, és annak, hogy mindenféle nyűgünkkel egyáltalán foglalkozzunk.

Nagy árat fizethetünk ezért, mivel pont azokat a jelzéseket hagyjuk figyelmen kívül, melyek a tényleges haladásunkat szolgálná.

Segítségünkre lehet az Asztrológia konkrét elemzése. Megerősíti és pontosítja a gondolatainkat, megérzéseinket, segít a helyes irány megtalálásában.

A születési képlet elemzése által egy három rétegű programhoz juthatunk.

Első nekifutásra megismerhetjük a bolygók által szimbolizált őselvek működését magunkban. Például a Hold konstellációját, a IV-es földház tartalmát megértve pontos képet kapunk az érzelmeinkhez való hozzáállásról, a bennünk és körülöttünk élő gondoskodó anyákról, arról, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban, és hogyan viszonyulunk a családunkhoz, a múltunkhoz, a szülőföldünkhöz. Érzékeny testrészünk-e a mellünk, a méhünk, a gyomrunk, a vízháztartásunk.

Megismerhetjük az életfeladatunkat, a holdcsomópontok állásából, megismerhetjük azt az energetikai örökséget, melyet nagy részben az édesanyánk, nagymamánk lelki megéléseiből örököltünk, leginkább a titkos, meg nem értett, fel nem oldott, ezért rejtve maradt romboló elemeket, melyeket egy az egyben megkaptunk az anyaméhben töltött idő alatt, és természetesen a gyermekkorunk ideje alatt is.

Végül a legnehezebben megismerhető, és feloldható részünk is napvilágra kerülhet, melyet a Lilith szimbolizál a képletünkben.

Ha konkrétan ismerjük feladatainkat, sokkal könnyebb(?:) dolgunk van, de bizonyára eredményesebb lesz a projekt, mivel nem fogunk az ellenkező irányba elindulni.Amire azért valljuk be erős késztetést érzünk.

A mesében is sokszor a gebét kell etetni, mielőtt segít nekünk a királylány kezét megszerezni. A gebe azokat a tulajdonságainkat szimbolizálja, amiket valami más rovására elsorvasztottunk, vagy eleve nem is voltunk annak birtokában. Tehát ezért kell a nehezebb utat választani, A célig való jutás útja állandó önnevelés, önnemesítés. A teljesség felé tartva az összes ősprincípium energiájával meg kell tanulnunk harmóniában élni.

Biztosra vehetjük, hogy senki más nem fog, NEM TUD értünk olyat tenni, amitől minőségi változás történne az életünkben.

Bátornak kell lennünk, ahhoz, hogy meglépjük ezt az első lépést,de már az ezt követő időszakban, mintha könnyebb lenne a batyunk, felszabadulunk.

És ha megtettük, biztosak lehetünk a sikerben.

Paramicson leves ízes gombóckákkal

Tökre saját recept.

Vékony rántást készítek , s mehet rá a paramicsonlé, víz, só bors 1 tk szárított oregáno!, zellerlevél és egy kis fej hagyma. Nyugodtan főhet amíg a kis gombócokat elkészítjük.
Egy héten egyszer fogok egy nagyobb adag öreg kolompárt héjában megfőzök így megy vizestől a hűtőbe. Kenyérsütéshez, lángoshoz jelen esetben gombóc készítéshez használom. 
Ikrek felmentést kapnak az előrelátó konyhatechnikai megoldásból, és készíthetik dobozos krumplipüréporból készült gezemicéből is.
 Három kolompárt tehát átnyomok a nyomókán, kis lisztel 1 tojással, 1 fej fokhagymával és némi reszelt sajttal tésztává  lényegítem át. Ja só! Ha túl sok a liszt mehet bele némi zsiradék.
A forrásban lévő levesbe suttyantom a gombóckáimat, majd azok feljövetele után1-2 perccel elégedetten nyugtázom, hogy ma is jól kezdődhet az ebéd.

Működő gyógymódok: Az 5 tibeti rítus III

Az előző írásomban írtam az érzelmi lényem rendezéséről, és az ebből fakadó erőről. Még egy dolog eszembe jutott erről. Amire ezt a plusz energiát felhasználom.

Ez a Rend. A Rendszer.

Életem egyik rákfenéje ennek hiánya volt. Sokat kínlódtam ezért. Nagyon éreztem, hogy nem jó. Nagyon éreztem, hogy valahogy meg kell oldanom ezt a dolgot különben a káosz maga alá temet. Most látom, hogy egyszerűen nem volt energiám. Főleg a sziszifuszi munkára, és hát egy anya és feleség életét legfőképpen ezek teszik ki. Megcsinálod és már kezdheted is előröl. Sosincs kész. Utáltam.Sajnáltam rá az időt.

Valószínű nem csak a rítusok hoztak változást, de az biztos, hogy erre is lett energiám.

Először is mint már említettem soha semmit nem voltam képes három napnál tovább csinálni, és a rítusok gyakorlása gyakorlatilag ledöntötte bennem ezt a falat.Született bennem valamiféle tisztelet, az iránt amit csinálok, és saját magam korlátai, igényei iránt is.

Rájöttem, ha meg akarok spórolni időben valamit, azt mindig kénytelen leszek utólag megfizetni.

Jártam egy Hely-re ahol függőséggel küzdő emberek gyógyultak, próbáltak segíteni egymáson. Kivétel nélkül híján voltak a rendszerességnek.

Azután megtanultam azt, hogy bármit csinálunk –ételkészítés, vasalás kertészkedés, játék- annak a tevékenységnek a végzése alatti aktuális lelki állapotunk tovább rezeg és hat.

Például vasalásközben gondolhatom azt is , hogy -mármegint ittezarengeteg ruhasosemlesszvége. Szóródnak a láthatatlan szikrák a kezemből és a fejemből. A ruhák is átveszik ezt az energiát, és én is egy kemény órát álltam teli negatív romboló energiák kellős közepén, szép lassan, de biztosan mérgezve magamat.

De vasalhatok úgy is, hogy arra gondolok, milyen csinosak lesznek a fiaim a szép tiszta ruháikban, mindenki vonzónak találja majd őket, mert jó energiák ölelik őket.( persze nem ez a cél, inkább csak amolyan melléktermék, az, hogy minél gyakrabban kivonjam magamat a mérgelődés ördögi köréből.)

S máris a gyógyulás útján járunk.

Az asztrológiai hatos földház (a szűz csillagjegy gyakorlati életterülete) egyik területét Kozma Szilárd így fogalmazza meg:

„Az ember által megtestesített isteni szellem nemesítő tevékenységét, a napi tevékenységet, egységes kultuszt, a művelést ( földművelést, szőlőművelést,fajnemesítést, emberművelést) jelenti. Az ember szellem-nyitó, a biológiai és az ásványi életformákat tudatos tevékenységén keresztül, a spirituális létezéssel egybekötő, természete alakító: megszentelő tevékenysége.”

Mennyivel több ez a látásmód, mintha csak a hagyományos asztrológia értelmezésében azt mondanánk: A munka, a munkakörülmények,a szolgálat, a napi rutin, az egészség-betegség és a munkabalesetek háza.

Nekem erről  Az utolsó szamuráj című filmből jut eszembe egy mondat. Amikor a főhősünk már a szamurájok falujában sétál( a detoxikálás után:) , közben figyeli a falu lakóit. A mesélőnek a következő mondata vág ide: „A faluban mindenki saját mestersége tökéletesítésével foglalatoskodik… „Teljes békében, szinte meditációs állapotban teszik a dolgukat. Ki a harcművészet, ki a teaszertartás, ki a fegyverkészítés,ki a gyermeknevelés útján jut el önmagához. Ehhez képest mi rohanunk pörgünk elégedetlenkedünk, többet és mást akarunk.

Itt kapcsolódik a Merkúr kétszeresen az ügyhöz, mint a szűz jegy ura.. Elsősorban a kezünkkel, amivel az adott tevékenységet végezzük, az analógiás –függőleges- világkép és gondolkodás szerint, a kézművesség. Másodsorban a gondolkodásunk,és persze annak minősége.

Nem mindegy, hogy egy lehúzó, betegítő ördögi körben élünk, dolgozunk, vagy egy emelő, gyógyító jótékony spirál terel minket előre.

Nehéz dolog kiszállni az ördögi körből. Nagy a vonzása, de nem lehetetlen..

A gondolataid te választod meg!

A gondolataid hatnak az erődre!

Az erődet te döntöd el mire használod!

Tőled függ minden!

Tény hogy rengeteg energiát igényel, és ha nem vagy egészséges, nem fog menni.

Napi öt perccel kezdődik.

Működő gyógymódok: Az 5 tibeti rítus II

Tapasztalatok.

Nem voltam hivatalosan pajzsmirigy beteg, de valószínű, hogy nem működött harmonikusan ez, az egész szervezetem egészsége szempontjából nagyon fontos szervem. Enyhe túlműködését véltem felfedezni akkor, amikor a rítusok rendszeres gyakorlásával a következő tüneteim enyhültek:

• nyugtalanság
• türelmetlenség
• a  kezemmel való állandó matatási kényszer

A szakirodalom a gyors anyagcserét is említi, de nálam ezt valami más felülírhatta.

Akárhova tartottam, ha odaértem nem tellett el sok idő, máris mentem volna tovább, nem tudtam egy helyen nyugalomba lenni. Mindig kellett valamit csinálnom, matatnom, de azt sem élveztem, mert türelmetlenül vártam, hogy vége legyen és mehessek tovább. Így élni azért elég zűrös,szinte semmit nem élveztem függetlenül attól, hogy az a tevékenységet szeretem-e csinálni vagy sem.Emellett rengeteg energiámat felemésztette ez a szüntelen hiábavaló rohanás.Látszólagos igyekezetem ellenére az eredményeim messze alulmúlták azt amit normális állapotban elérhettem volna.Ma már a mosogatást is békésen végzem el.

Gondolom a hormon alul működés ezzel ellentétes hatású és az ember alul ambicionált, és a vége ugyanaz. A teljesítmény nem sok.

 A másik nagy csoda számomra az, hogy egy stabil érzelmi állapotot sikerült elérnem. Az egyes rítus rendszeresen „kitakarítja” az aurámnak ezt a rétegét.
 Azelőtt szinte folyamatosan egy leterhelt állapotban éltem. Ha egy érzelmi benyomás ért, a nagy dzsungelban nem is találtam az elejét, a végét, a miértjét. Ilyen állapotban nem is tudtam mit kezdeni ezekkel a történetekkel. Halmozódott, megromlott, bomlasztott bennem, körülöttem egyaránt.

Most egy kiegyensúlyozott állapotot sikerül fenntartani a rítusok gyakorlásával, és ha történik körülöttem valami, ami felborítja ezt a békés állapotot, azonnal tudom mi okozta, és van erőm megkeresni magamban azt a húrt amit megpendített. Van erőm meglátni magamban azt a gyengeséget, ami a borulást okozta, és van erőm arra, hogy foglalkozzak azzal a témával, keressek megoldást, gyógyulást. Kisebb érzelmi hányattatások rendezése egy nap alatt sikerül. Mély, fájdalmas ügyek akár három napot is igénybe vesznek.

Ezzel a módszerrel aztán erőt merítek a tényleges haladásra, az életfeladataim megismerésére, és az azokon való munkálkodásra. Azt remélem ugyanis, hogy  ha napról-napra figyelem, elismerem, javítom a belső hozzáállásomat a külvilághoz, ezzel növelem a harmóniára való képességemet, egyre kevesebb mankóra lesz szükségem, egyre egész(séges)ebb leszek.

Az alábbi alábbi oldalon szépen össze van szedve a Tibetiekről sok minden.

Keregető

Gyúrom, gyúrom kenyeremet

Beleteszem szeretetem.

Addig-addig keregetem

Mint a Világ kerek legyen

Jó anya -rossz anya

MINDEN ÉDESANYÁNAK

Talán túl vagyok életem egyik legintenzívebb, legnehezebb időszakán. Minden fizikai, lelki és intellektuális energiámra szükségem volt ahhoz, hogy minden szempontból megújulva,- rengeteg új ismerettel önmagamról és a világról- kerüljek ki ebből az embertpróbáló életszakaszból.

Asztrológiailag nézve olyan négy évvel ezelőtt egy Plútó-Plútó kvadráttal vette kezdetét életem második olyan szakasza, amely az anyaságról szólt. Ezután közvetlenül a Plútó áthaladt a születési Holdamon. Rák szülött lévén- Plútóval, Szaturnusszal támadott Hold tulajdonosaként- nem ez volt életem legharmonikusabb időszaka. Mondhatom inkább, megjártam a poklot, hála istennek ez az utazás inkább magamon belül történt, semmint valami tragédiával szembesülve kelljen megélni az átalakulást. (Vagy annak a lehetőségét, mert a lehetőség még nem garantálja a sikert.)

Az úgy kezdődött, hogy nagyon szerettem volna megint egy kisbabát. De már a foganás sem ment olyan könnyen, mint annakelőtte. És az a gyönyörűnek álmodott csecsemő és kisgyermekkor sem lett olyan felhőtlen, mint gondoltam. Sokévnyi tapasztalattal magam mögött könnyűnek reméltem a dolgot. Tökéletesen akartam csinálni, talán utoljára élhetem meg az anyaság ezen törékeny szakaszát.
Rengeteg új impulzus ért, nevelés, táplálkozás rengeteg új lehetőség, amitől sikert reméltem. Rengeteg energiát fektettem, sok irányba a siker érdekében.
Eközben a babám nagyon rossz alvó volt. Hónapokig éjszaka is óránként ébredt, én szoptattam. A nappalok sem voltak nagyon rózsásak. Sem egy nyugodt alvás, sem egy ebéd, két évig. Eközben a nagy igyekezetben- hogy tökéletesen felkészült anyaként sikerül egy tökéletesen boldog  gyermeket fogok nevelni- sikerült magam a végsőkig leamortizálnom, és a magamról alkotott kép szöges ellentétévé válni. De hát a Plútó már csak ilyen, levisz a dolgok legmélyére, ahol megmutatja a teljes igazságot. Én ugyanis csak szerettem volna olyan jó anya lenni, mint amilyennek láttam magam. De nem voltam. A fizikai, lelki stressz kihozta belőlem a legrosszabbat.

Egy előző írásomban a "gyöngyhalászatról" írtam, hát ennek az időszaknak a végére egy egész gyöngysort sikerült felszínre hozni.

Volt egy időszak amikor emígyen vélekedtem a fennen forgó témáról:

Rossz anya nem létezik, minden anya a legjobbat akarja a gyermekének. Létezik olyan, hogy valakinek nincsenek jó szerszámai, eszközei, tapasztalata a nevelés terén, ezt- idővel-  minden bizonnyal pótolja, szélesíti a skálát az ember ha törekvő.
A másik dolog az energia. Nagyon sokat hallani manapság arról, hogy milyen fontos a rezgésszintünk növelése. Hát nemhogy fontos, hanem egyenesen életbevágó fontosságú ebben az életszakaszban. Minden misztikus felhang nélkül.
Az anya szeretne minél többet megadni a gyermekének. De az anya FÁRADT. Az anya egyedül van. Manapság beleestünk a nagy civilizációs csudába, és mindenki egyedül van. A nagycsaládok a többgenerációs családok, a sokgyerek, unokatestvér-rokonok nyűgje elől való menekülésben egyedül maradtunk. A férj látástól mikulásig dolgozik, jó ha este van fél órája a csemetére.

Olvastam valahol, hogy az édesanya alvás ideje szent- min 6 óra egyhuzamban- mert különben nem tudja végigcsinálni a maradék 16-18 órás időszakot, amikor végig éberen és aktívan kell töltse az idejét, legtöbbször feszített munka tempóban. Arról is hallottam, hogy kínzási módszerek közé is tartozik az, ha valakinek rendszeresen megzavarják az alvását. Simán be lehet tőle kattanni. 
Nos, ez ilyenkor nem a legjobb móka. Én nem tudtam, hogy nem bírom, és csak kitartottam eltökélten. Éjjel-nappal. Azt gondoltam senki nem viselheti olyan jól a gondját a kicsimnek, mint én, hát nem is maradt el senkivel.
Azután vannak olyan emberek (XII-es házas karmások) akiknek szinte kötelező lenne a napi minimum 1 óra egyedüllét ( meditáció, elmélkedés, tanulás, gyakorlatok végzése), különben előbb utóbb összedől körülöttük minden.
Sok idő telt el mire rájöttem, hogy MUSZÁJ vagyok magammal is törődni. Rájöttem, ha én nem vagyok kerek, egészséges akkor a gyermekem sem tud az lenni. És nem csak a kicsi, akivel még jó pár évig egy energia rendszerben élünk, és kihat rá a legkisebb megrogyásom is, hanem a nagyok sem boldogulnak úgy az életben ahogy kellene,ha én szorulok az ő segítségükre. Ekkor találtam rá a Tibetiekre, és megkezdődött a felemelkedésem. Fizikailag és lelkileg is sokkal stabilabb lettem,mint bármikor annak előtte- ebből kifolyólag a gyermekem is sokkal kiegyensúlyozottabb lett. A Tibetieket, követte még néhány hasonló csudás dolog megismerése, és az életembe való beépítése. Ma már képes vagyok reggel és este is 1-1 órát szánni ezeknek a gyakorlatoknak az elvégzésére, tanulására. Persze előbb testközelből meg kellett ismerkedjek a Szaturnusz tanításával. S hogy ez sikerült, jutalmul testileg, lelkileg és mentálisan is sokkal összeszedettebb, és erősebb lettem. A végére még a régen- magamról mint anyáról- álmodott képet is sikerült elérnem ,( na jó erősen megközelítenem) amire mindig is vágytam. Az ember nincs kész soha, és ez nagyon jó, abban az esetben ha a haladást sikerül ténylegesen véghez vinni.

Minden anyukát arra bíztatok, hogy ha napi 5 perccel is, de kezdjen el önmagával törődni. Olyan dolgokat adva magának, ami tényleg tölti, emeli. Szépen magától kikerekedik, egy tényleg hasznos idő, ami csak az övé. A titok a rendszeresség! Minden nap! Nyugodtan, akkor is ha bármikor félbeszakadhat az az öt perc is, nem baj, az új dolgok nehezen indulnak. Minél régebbi egy szokás, annál nehezebb változtatni rajta, de lehetetlen nincs, csak tehetetlen- szokta volt mondani édesanyám. A bringát is elindítani nehéz, de ha már gurul......

Keresztelő mégegyszer

Nem tudom szoktak.e ilyet művelni, de az én blogomnak a BATYUBABA csak ideiglenes neve volt.
Régóta keresgéltem a saját nevemet-címemet, ami rám jellemző, és nem valahonnan lekoppintott. Bevallom a Batyubaba név valahol megtetszett,s mivel akkor nem jutott eszembe eredetibb darab, hát maradt egy ideig.
Sűrűn kértem az eget,hogy juttassanak nekem egy tutui kis blogcímet. Elég sokat vártam rá, de azt hiszem megérte. Nekem nagyon tetszik.

Éppen sertepertéltem az étkezőben, mikor Marci kedvesen érdeklődött, hogy mi az amit állandóan söprögetek az asztalunk alól. És én éppen romantikus kedvemben ezt válaszoltam- MORZSA ÉS CSILLAGPOR.
és akkor rögtön tudtam, hogy EZ AZ.

Ez az a két dolog ami körül forog az életem. Az ételek, amivel táplálom a családom, és a csillagok üzenete, amivel ...szintén. Mert ugye nem csak kenyéren él az ember, vagy hogy is van a mondás.

Az elmúlt fél évemben már nem az első megérkezés élményem ez. A sokadik. Ez boldogsággal tölt el. Az életem eddig olyan volt,mint egy rafting túra, most pedig egy gyönyörű tavon csónakázok, ringatózok. Tudom, hogy ez csak pihenő, de olyan jó.... mint egy jutalom.
 Érdemes Élni!
Isten éltessen benneteket is!

Működő gyógymódok: Az öt tibeti rítus. Beszámoló I

Január elseje óta, azaz majd két és fél hónapja végzem el reggelenként a rítusokat. Nálam ez önmagában felér egy csodával, mert ezelőtt semmivel nem tudtam két három napnál tovább kitartani. Fakadt ez a feledékenységből,- ami nem volt véletlen, mivel azokat a dolgokat amiknek nem éreztem a hatását, nemingen jutott eszembe ismételgetni- a siker elmaradásának a félelméből- nekem úgysem sikerül- és a túlzott tökéletességre való törekvésemből - u elfelejtettem, akkor már úgysem lesz jó, nem sikerül tökéletesre a kivitelezés, összekevertem az ismétlésszámokat, stb.

A feledékenységem szinte a nullával lett egyenlő, mivel Tudom, hogy milyen jó érzés csinálni is és a napom is utána.A sikert az eredményeket addig úgysem tapasztalhatom meg amíg nem csinálom rendszeresen. Másrészt a gyakorlatok hozománya olyan mint egy Ogre. Minden szinten mást ad. Gondolok itt arra, hogy először az izmai edződnek meg az ember lányának. Azután az idegein is meglátszik a rendszeres pihenés. Fizikai gyógyulások,lelki stabilitás, érzékenység növekedés. Ha a gyakorlatok már jól mennek, nem kell arra figyelni már, hogy mi is a feladat akkor össze lehet kötni megerősítések ismételgetésével. A könyvben minden rítushoz ajánlanak néhányat,de aki ismeri Louise L Hay könyveit, az számtalan variációból válogathat. Persze egy idő után mindenki a saját költeményét mondogathatja.

A saját tapasztalataim: 13 ismétlés számnál megálltam, ugyanis a kicsim körülbelül  ennyit tolerál reggelente.Van olyan, hogy konkrétan a fejemre mászik gyakorlás közben. Nem mindig tudom befejezni, sokszor nem tudok magamra, a számolásra,a légzésre figyelni, mert közben beszélgetünk
.
-Anya mit tornázol?
-Az öt tibetit!
Az ötibetűt?:)
Most fedezi fel a betűket.
Képzeljétek, utánoz. Nézem egyik nap a fordított v alakot próbálgatta:))Nagy reményekkel tekintek az oviba járásra, a nyugodtabb körülmények, a nagyobb koncentráció biztos meghozza a maga gyümölcsét.

Mindennek ellenére rendíthetetlen vagyok.
Most kezdem azt érezni, hogy nem nehéz, sőt némelyik kimondottan kellemes, és el is tudok lazulni a gyakorlat közben.Olykor.Tehát az izmaim megerősödtek.
Az anyacserém felgyorsult. A hangulatom kiegyensúlyozottabb lett- hát volt mit kiegyensúlyozni, azuram a megmondhatója.
Sokkal könnyebb lett feldolgoznom azokat a történéseket, amiken azelőtt napokat siránkoztam, duzzogtam.
Szóval nagy csodák nem születtek egyenlőre, mégis nagyon elégedett vagyok.

Legfőképpen azért, mert ki tudok tartani valami mellett, és így tapasztalatot szerezhetek a Lépésről-lépésre című Szaturnuszi tanításból. Bővebben itt a Szaturnuszról.
De a kitartás MINDIG meghozza az eredményt, és ez az egyik legkevésbé népszerű bolygó még ajándékot is osztogat. Erről írok majd egy következő bejegyzésemben

Mert szeretem

Anya olvas?Az elveszett boldogság nyomában- A kontinuum elv

„Nem tudom vajon megmentheti-e egy könyv a világot, de ha mégis létezik ilyen, akkor minden bizonnyal ez az.” John Holt
Egy rövid részlet abból a beszélgetésből, melyet Chris Mercogliano folytatott az írónővel:
Chris: Hisz ön abban, hogy ha elég sok gyermek részesülne a folytonosság elve szerinti bánásmódban, akkor egy jobb világra ébredhetnénk?
Jean: Kétségtelenül, de az a nagy kérdés, hogy miképp lehetne a folytonosság ősi elvét újraéleszteni és általánosan elfogadottá tenni. Sajnos erre még senki sem tudja a választ. A lényeg abban rejlik, hogy ha az egyén megkapja mindazt a figyelmet, amit az evolúciós fejlődés szükségszerűen minket megillető osztályrészünkké tett, akkor az ember hinni fog saját képességeiben és nem lesz belőle másokat veszélyeztető antiszociális egyéniség. Minél több ilyen ember nő fel, annál nagyobb a valószínűsége egy jobb világ létrejöttének. Azt hiszem erre gondolt John Holt amikor kommentálta a könyvemet…


Szerintem a babahordozás, együtt alvás stb. nem megoldás a könyvben említett hiány betöltésére, bár bizonyára nagyon sok pluszt ad, közelít a jóhoz, de szerintem a lényeg nem ez. A lényeg a belső hozzáállás, lelki állapot. A Jekánák szó szerint a paradicsomban élnek. Fizikailag is, az érintetlen Anya-Természet Ölén, ami persze tükrözi a belső lényüket, állapotukat, ami szintén érintetlen, eredeti, ártatlan. Számomra egyszerűen hírmondói és tulajdonosai  több olyan , mindenki által vágyott dolognak, melyek a SZERETET, BÉKE , BIZALOM és a HARMÓNIA. Egyszóval az EGÉSZ-ség birtokosai. A gyermekek olyanok,mint a szivacsok, minden élményt, szagot, látványt, érzést, és ettől lesznek később olyanok amilyenek.


Ők ezt az áldott állapotot tudják átörökíteni generációról generációra. Mi pedig babahordozás közben is a Két-ségünket, a Fél-elmeinkket, adjuk át örökségül (persze természetesen nem csak ezt),mivel a gyermekek,mint a szivacs szívják magukba elsősorban az emocionális, később a racionális dolgokat. A Jekánáknál a szeretet állapota az, amit a gyermekek magukba szívnak, és természetes, hogy nem is tudnak mást továbbadni. De vajon mi,mit adunk tovább? Ha mi a nagyvárosi dzsungelban vívjuk a közelharcot egy csepp harmóniáért,így nem fog menni. Persze ez attól függ kinek mi van a szívében lelkében, mert van aki így is képes sokat adni a gyermekének. És ha a könyv hatására elhatározzuk, hogy kiköltöznénk az igazi dzsungelbe, sajnos oda akkor is vinnénk magunkkal a görcseinket.


Akár a legnemesebb szándékaink mellett is? Vajon valaha visszatalálunk-e az eredeti áldott állapotunkba a szeretetbe?
Bizonyára minden csepp odaadással , közelebb kerülünk a célhoz? kiindulóponthoz?
Lehetetlen küldetés? Kényszerű keresés? 


Kíváncsi lennék, vajon ők még ebben az állapotban élnek, afféle őrzőként, vagy azok születnek oda, akik a mi világunkat megjárva vissza tudtak térni az EGÉSZ-be. Nem rossz jutalom,én díjaznám.


Cikkek a könyvről:
http://www.asztralutazas.hu/index.php/kitekint/Az-elveszett-boldogsag-nyomaban.html
http://grazimagyarok.eu/files/doc/babaklub/kilenc_honap_bent.pdf
http://www.foti-peter.hu/holt-liedloff.pdf

Itthon készült: Gyurma

Gyurmaérett korba kerültünk. A sütisütés már jól ment, viszont ennek következményei rám nézve, háát...Igyhát gyurmát főztünk sóból, lisztből, temperából.
Pontosan: 6 dl vizet, 3 ek olajat , 4 ek. sót és 2 ek. borkősavat forraltam,majd fél kg. lisztet kevertem  bele s még 1-2 percig a tűzön kevertem. Kicsit nehéz volt keverni a lábosban,ezért kitettem a pultra és némi hűlés után kézzel gyúrtam tovább, ha ragadt liszteztem. Temperát gyúrtam bele,de lehet sűrű ételfestéket is használni. A keménységét melegen be lehet állítani, a hűléssel nem fog megkeményedni. Nem ismerem a boti vödrös gyurmát testközelből, de ránézésre, textúrára tök olyan. A fenti adagból 5-6 jó maréknyi gyurma lesz. Nagyon jó markolászni, nem ragad, nem fog.

Itt a Tavasz

Ez a gyönyörűség fogja ékesíteni a kertemet hamarosan. Ahogy ki lehet menni, a sarat felszárította a Nap, metszőollót, fűrész, ásót fogok és elkészítem.
Ez egy komposztálóval turbózott magas ágyás, pont abban a stílusban, amiben tavaly készült egy ágyás az előkertben. (A bejegyzést ahol megmutattam nektek be akartam linkelni ide, de még nem készült el:( Valahol a fényképezőgépben bujkálnak a képek.Előkerítem)
Szóval, a komposztálandó anyagokat szépen bedobáljuk a magas középső részbe, ami magától, minden további hajcihő nélkül táplálja majd a növénykéimet. Azt terveztem, hogy a nagyevőket ültetem belülre, s a kis igényűeket kívülre. Sőt a futóknak (bab, cukkini, dísztök, uborka) kitűnő támaszték.

Kis variálással melegágy készíthető belőle a türelmetlenkedő kertészeknek.
S nem utolsó sorban a kis kertészpalántámnak kitűnő hely gyakorlatozásra. Ma talált egy marék agyaggranulátumot, és elültette őket a puha földbe. Minden egyes szemet szépen betakart, benyomkodott a földbe. Kertészkedtem! Kiáltott. Majd délután megnézte kinőttek-e már.
Az én gyerekem!:)))

Magyar Ötlet!
A pontos elkészítési útmutató Antal Vali cikkének a végén található.

Működő gyógymódok: Az öt tibeti rítus

Január elsején nagy nehezen feltápászkodtam a fotelból két óra tévézés után, és kipróbáltam az öt tibeti rítust.

Anyukámtól kaptam kölcsön egy dvd-t,már régen hallottam róla, de ezidáig még nem kerültem velük hathatósabb ismeretségbe.Mondatom, hogy se testileg, se lelkileg nem voltam a toppon. Fáradt voltam, beteg, és tele volt a hócipőm. Konkrétan nem volt kedvem élni sem.  Olykor ez megesik velem, majd elmúlik valamitől, majd ismét a gödörben találom magam időről -időre. Mindezt teljesen kiszolgáltatva az eseményeknek, csillagoknak, hormonoknak vagy mittudomén minek.

Mindössze néhány perc alatt elvégeztem az első alkalomra előírt három ismétlést. Mire kettőt fordultam,azon kaptam magam,hogy csacsogok a férjemmel. Hóóó! Visszajött az életkedvem, a felhőket elfújta a szél.

MINDEZ HÁROM PERC TORNÁTÓL?

Kiderült, hogy a lemezhez könyv is tartozik, meg is kerestem a netten, s azon nyomban el is olvastam. Rövid lényegre törő, némi kalandos beütéssel. Ki is derült, mi volt számomra olyan hatékony, persze sok mással egyetemben.
Az első rítus három forgás, ami az aurából, az érzelmi testből kitisztítja a fájdalmat, haragot, stb....
Az egész program segít a csakrák energiafelvételét normalizálni.
Én az antisportista, alig várom a következő napot.

A Fiatalság Forrása:

Hubai autósiskola

A nagy fiam vezetni tanul . Hubai autós iskolát választotta . Sajnos. A gyakorlati oktatója Gyula oktatási módszere emberileg kritikán aluli volt. Az, hogy a fiam nem egy talentum vezetésben, még nem adhat okot a kiabálásra, még csak türelmetlenségre sem. Egy oktatónak az a dolga, ( amellett,hogy megtanítsa vezetni )hogy biztassa, magabiztosságot adjon a tanulónak, és ha úgy érzi nincs felkészülve a vizsgára, akkor ne lökje oda minden áron. Igyekeztem jelezni ezt a tényt, de egyáltalán nem találtam megértésre. Most új oktatót keresünk.