„Nem tudom vajon megmentheti-e egy könyv a világot, de ha mégis létezik ilyen, akkor minden bizonnyal ez az.” John Holt
Egy rövid részlet abból a beszélgetésből, melyet Chris Mercogliano folytatott az írónővel:
Chris: Hisz ön abban, hogy ha elég sok
gyermek részesülne a folytonosság elve szerinti bánásmódban, akkor egy
jobb világra ébredhetnénk?
Jean: Kétségtelenül, de az a nagy
kérdés, hogy miképp lehetne a folytonosság ősi elvét újraéleszteni és
általánosan elfogadottá tenni. Sajnos erre még senki sem tudja a
választ. A lényeg abban rejlik, hogy ha az egyén megkapja mindazt a
figyelmet, amit az evolúciós fejlődés szükségszerűen minket megillető
osztályrészünkké tett, akkor az ember hinni fog saját képességeiben és
nem lesz belőle másokat veszélyeztető antiszociális egyéniség. Minél
több ilyen ember nő fel, annál nagyobb a valószínűsége egy jobb világ
létrejöttének. Azt hiszem erre gondolt John Holt amikor kommentálta a könyvemet…
Szerintem
a babahordozás, együtt alvás stb. nem megoldás a könyvben említett
hiány betöltésére, bár bizonyára nagyon sok pluszt ad, közelít a jóhoz,
de szerintem a lényeg nem ez. A lényeg a belső hozzáállás, lelki
állapot. A Jekánák szó szerint a paradicsomban élnek. Fizikailag is, az
érintetlen Anya-Természet Ölén, ami persze tükrözi a belső lényüket,
állapotukat, ami szintén érintetlen, eredeti, ártatlan. Számomra
egyszerűen hírmondói és tulajdonosai több olyan , mindenki által
vágyott dolognak, melyek a SZERETET, BÉKE , BIZALOM és a HARMÓNIA.
Egyszóval az EGÉSZ-ség birtokosai. A gyermekek olyanok,mint a szivacsok, minden élményt, szagot, látványt, érzést, és ettől lesznek később olyanok amilyenek.
Ők
ezt az áldott állapotot tudják átörökíteni generációról generációra. Mi
pedig babahordozás közben is a Két-ségünket, a Fél-elmeinkket, adjuk át
örökségül (persze természetesen nem csak ezt),mivel a gyermekek,mint a
szivacs szívják magukba elsősorban az emocionális, később a racionális
dolgokat. A Jekánáknál a szeretet állapota az, amit a gyermekek magukba
szívnak, és természetes, hogy nem is tudnak mást továbbadni. De vajon
mi,mit adunk tovább? Ha mi a nagyvárosi dzsungelban vívjuk a közelharcot egy csepp
harmóniáért,így nem fog menni. Persze ez attól függ kinek mi van a
szívében lelkében, mert van aki így is képes sokat adni a gyermekének.
És ha a könyv hatására elhatározzuk, hogy kiköltöznénk az igazi
dzsungelbe, sajnos oda akkor is vinnénk magunkkal a görcseinket.
Akár a legnemesebb szándékaink mellett is? Vajon
valaha visszatalálunk-e az eredeti áldott állapotunkba a szeretetbe?
Bizonyára minden csepp odaadással , közelebb kerülünk a célhoz? kiindulóponthoz?
Lehetetlen küldetés? Kényszerű keresés?
Kíváncsi
lennék, vajon ők még ebben az állapotban élnek, afféle őrzőként, vagy
azok születnek oda, akik a mi világunkat megjárva vissza tudtak térni az
EGÉSZ-be. Nem rossz jutalom,én díjaznám.
Cikkek a könyvről:
http://www.asztralutazas.hu/index.php/kitekint/Az-elveszett-boldogsag-nyomaban.html
http://grazimagyarok.eu/files/doc/babaklub/kilenc_honap_bent.pdf
http://www.foti-peter.hu/holt-liedloff.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése