Január elsején nagy nehezen feltápászkodtam a fotelból két óra tévézés után, és kipróbáltam az öt tibeti rítust.
Anyukámtól kaptam kölcsön egy dvd-t,már régen hallottam róla, de ezidáig még nem kerültem velük hathatósabb ismeretségbe.Mondatom, hogy se testileg, se lelkileg nem voltam a toppon. Fáradt voltam, beteg, és tele volt a hócipőm. Konkrétan nem volt kedvem élni sem. Olykor ez megesik velem, majd elmúlik valamitől, majd ismét a gödörben találom magam időről -időre. Mindezt teljesen kiszolgáltatva az eseményeknek, csillagoknak, hormonoknak vagy mittudomén minek.
Mindössze néhány perc alatt elvégeztem az első alkalomra előírt három ismétlést. Mire kettőt fordultam,azon kaptam magam,hogy csacsogok a férjemmel. Hóóó! Visszajött az életkedvem, a felhőket elfújta a szél.
MINDEZ HÁROM PERC TORNÁTÓL?
Kiderült, hogy a lemezhez könyv is tartozik, meg is kerestem a netten, s azon nyomban el is olvastam. Rövid lényegre törő, némi kalandos beütéssel. Ki is derült, mi volt számomra olyan hatékony, persze sok mással egyetemben.
Az első rítus három forgás, ami az aurából, az érzelmi testből kitisztítja a fájdalmat, haragot, stb....
Az egész program segít a csakrák energiafelvételét normalizálni.
Én az antisportista, alig várom a következő napot.
A Fiatalság Forrása:
