Nem könnyű megváltozni!

Viszont nehéz.

De nem lehetetlen!

Anyukám szokta volt mondani: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

No, hát én felvettem a kesztyűt.

4.A kívánás művészete

Minden kívánságod teljesül majd! Mindannyian erről álmodunk. Felnövünk és miközben azon siránkozunk, hogy semmi nem úgy történik ahogy szeretnénk, meg, hogy nem ilyen életről álmodoztunk ,sokunknak sejtelme sincs arról, hogy igenis minden valóra válik ami a vágyainkban megjelenik.Vagyis már mindenki tudja -Vonzás törvénye, A titok ésatöbbiésatöbbi-és ez így is van. Azt már talán kevesebben tudhatják,(persze a buzgó keresők ezt is tudják ) hogy legbiztosabban a legerősebb, leghosszabban kívánt vágyunk fog realizálódni. Azt is tudjuk, hogy egy vágyhoz erős érzelem is társul, mély átélés, annál tutibb az ügy.

Azt már kevesebben tudják, vagy sejtik, hogy  nem minden vágyunk publikus. De nem csak a nagyközönségre gondolok, hanem az éber nappali tudatunkra is.Saját magunk elől rejtőző vágyaink lehetnek akár a legerősebb töltettel rendelkezők. Végkifejletüket illetve, nem épp pozitív kimenetelűek. Minél láthatatlanabbak, annál biztosabban célhoz érnek,és rombolnak.Ráadásul előttünk-a nappali tudatunk előtt-álmaink netovábbjaként, sivatagi szomjoltónkként ismerhetjük őket..Káromkodás, de így van. Vajon miért ilyen nyomorult mindenki, csodaszép életről, kapcsolatokról, karrierről, gazdagságról, egészségről álmodik mindeni. Akkor miért? Azért,mert ezeket a rejtett, romboló vágyainkat nem ismerjük, ergo nem tudjuk azokat hatástalanítani majd felülírni.

A születési képletünk Sárkányfarok és Lilith pontjai személyében, megismerhetjük őket, majd az első néhány most már nyílt randevúnk alkalmával testközelből, működésközben is szemrevételezhetjük a bestiákat. Miután már egészen hozzászoktunk a társaságukhoz, eldönthetjük, hogy velük vagy nélkülük.Az előbbi nagyon egyszerű és könnyű, csak körül kell nézni a családban, a szűkebb és tágabb környezetben,majd diszkréten követni az előttünk haladókat.

A második lehetőség … gondolom sejtitek.

Az én túlélési stratégiám a következő: Kívánni tudni kell.

Nem én találtam fel, de használom, csiszolom fejlesztem fúzionálom, úgyhogy a magamévá teszem.!!! Esther és Jerry Hicks !egyik könyvéből származik a gyakorlat. Ha rossz állapotban vagyunk, képtelenek vagyunk a vágyott dolgot hatékonyan kívánni. Egyszerűen aaz aktuális rezgésünk nagyon messze van a vágyott állapot rezgésétől. Képtelenek vagyunk egy boldogtalan helyzetben a boldogságot átélni. Márpedig ez kell ahhoz, hogy elérjük. Ekkor keressünk valamit, ami kötődik a végcélhoz, de közelebb van a jelenlegi állapotunkhoz. Próbáljuk ki, bele tudunk helyezkedni? Elbírja a fájdalomtestünk? Ha túl nagy a lépés keressünk tovább. Ha megtaláltuk a megfelelő állapotot, gyakoroljuk, lépjünk egy lépcsőt. Később innen haladhatunk tovább közelítve, felhúzva magunkat a célig.

Képletünk ismeretében biztosan mondhatom, hogy lesznek olyan elérendő céljaink, persze az asztrológus, vagy más tanácsadó tanácsára- amire nemigen vágyunk. Eleinte egyenesen képtelennek érezzük magunkat arra, de a fejünkel tudjuk, hogy jót tenne vésősoron nekünk.

Nos ebben az esetben lehet az első lépésünk az, hogy vágyunk arra, hogy arra vággyunk ami adottan jót tesz nekünk. Ha kicsit is szeretjük magunkat sikerülhet. Erre nem érezzük képtelennek magunkat. S lehet az eredmény igen messze van, az első lépést megtettük.

Szeretnék egy személyes példát mesélni. Az én keresztem a párkapcsolat keresztje. Duplán, triplán terhelve. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy sokat vagyok pipa a férjemre.Csak a baj van vele.(ez nem igaz). De rá kellett jönnöm, hogy az én legfőbb vágyam az, hogy valahogy túl legyek ezen a dolgon. Vagy kívül. Ezzel szemben arra kéne vágyak hogy minden rendben legyen. Menjen a dolog, szépen csendben rendben, tudjátok holtodiglan-holtomiglan.

Ehhez az kéne hogy én felnézzek rá. Müller Péter írta, hogy ez azt jelenti, hogy őt a legjobbnak látni, föl az ő fönti részét tudni.Szeretni.

Lousise L. Hay egy gyakorlatát ötvöztem a fenti gyakorlattal. A megbocsájtás gyakorlata.

Azt akire haragszol, neheztelsz,azt képzeld el egy színpadon, és néhány percig gondolj köré mindent amitől Ő boldog lesz. Azután végezd el ezt önmagaddal is.

Volt, hogy erre képtelen voltam, fizikailag fájt jót kívánni neki, annyira haragudtam rá, de tudtam, hogy az adott szituációban segíthet, muszáj volt. Főleg, hogy az amitől Ő boldog lenne az Én vagyok. Duplán nehéz .

De találtam egy áthidaló kívánságot, amit akkor szívből tudtam kívánni. Azt kívántam, hogy végre megvehesse magának azt a hatalmas csíktévét, és együtt nézhessük az ágyból. Hol a meccseket, hol a Szolgakurzus filmjeit. Máris megkönnyebbültem, humora is volt a dolognak, és nem is volt olyan messze a teljes boldogságtól.:)

Az emberek, a terek, de talán a tevékenységeink is rendelkeznek morfogenetikus mezővel, mely minden addigi energetikai rezgést tárol. Bármilyen minőségű eneriáról is van szó, az úgymond tolja maga előtt, alakítja a jövőt. Tehát ha egyszer nekigyürkőzünk a változásnak az első időkben nem lesz egyszerű a dolgunk. Saját magunk gyengeségén túl a mező memóriáját is át kell kódolnunk. Sok sok apró tevéssel, kitartással. A  mező eleinte nem reagál a mi törekvéseinkre, mivel jóval több a régi energia ereje. Ez alakítja a körülményeket, s rendszeresen akadályokat fog gördíteni az utunkba. Ekkor jön az, hogy Látjátok, nem megy!!

Az Égiek sem akarják! És visszaülnek a tévé elé.

 Túrót! Tudni kell erről, és türelmesen cseppről- cseppre növelni kell az új energiát, és tudni azt, hogy egyszer átfordul a minősége, és a hátráltatás helyett támogatni fog bennünket. Mind a szörfözőket a tenger hulláma. Ekkor sokkal kevesebb erőfeszítéssel érünk majd el eredményeket, s jöhet a következő házi feladat…

Különböző technikákkal (megerősítések, imagináció) segíthetjük ennek a folyamatnak a haladását.

Tehát ha erről tudunk, és nem sajnáljuk magunkat, sikerülni fog!

Nincs az a huncutság, amit kitartással meg ne tudnánk változtatni.

Nem könnyű megváltozni!

Viszont nehéz.

De nem lehetetlen!

Anyukám szokta volt mondani: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

No, hát én felvettem a kesztyűt.

2 A döntés

Elő lépésként felismerjük a diszharmonikus működést, élethelyzetet. Sokszor már itt elbukik a dolog. Mindenki szenved, akkor ez így normális. Tenni kéne, de nem akarok plusz energiát belefeccölni, inkább észre sem veszem. Tenni kéne, de nem tudom mit, ezért nem nézek oda.Tenni kéne de nincs erőm.  Mindenkit, mindent okolni sokkal könnyebb, mint felvenni azt a bizonyos kesztyűt.

Biztosra vehetjük, hogy az érzelmeink, a testünk, a kapcsolataink problémája, és akár az anyagi helyzetünk is  folyamatosan jelzik a hibás működést, mentalitást, hiedelemvilágot.

A mai világban nagyon nehéz ezeket megérteni, elfogadni. A világunk bal agyféltekés dominanciája,  nem kedvez ennek az analógiás gondolkodást igénylő munkának, és annak, hogy mindenféle nyűgünkkel egyáltalán foglalkozzunk.

Nagy árat fizethetünk ezért, mivel pont azokat a jelzéseket hagyjuk figyelmen kívül, melyek a tényleges haladásunkat szolgálná.

Segítségünkre lehet az Asztrológia konkrét elemzése. Megerősíti és pontosítja a gondolatainkat, megérzéseinket, segít a helyes irány megtalálásában.

A születési képlet elemzése által egy három rétegű programhoz juthatunk.

Első nekifutásra megismerhetjük a bolygók által szimbolizált őselvek működését magunkban. Például a Hold konstellációját, a IV-es földház tartalmát megértve pontos képet kapunk az érzelmeinkhez való hozzáállásról, a bennünk és körülöttünk élő gondoskodó anyákról, arról, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban, és hogyan viszonyulunk a családunkhoz, a múltunkhoz, a szülőföldünkhöz. Érzékeny testrészünk-e a mellünk, a méhünk, a gyomrunk, a vízháztartásunk.

Megismerhetjük az életfeladatunkat, a holdcsomópontok állásából, megismerhetjük azt az energetikai örökséget, melyet nagy részben az édesanyánk, nagymamánk lelki megéléseiből örököltünk, leginkább a titkos, meg nem értett, fel nem oldott, ezért rejtve maradt romboló elemeket, melyeket egy az egyben megkaptunk az anyaméhben töltött idő alatt, és természetesen a gyermekkorunk ideje alatt is.

Végül a legnehezebben megismerhető, és feloldható részünk is napvilágra kerülhet, melyet a Lilith szimbolizál a képletünkben.

Ha konkrétan ismerjük feladatainkat, sokkal könnyebb(?:) dolgunk van, de bizonyára eredményesebb lesz a projekt, mivel nem fogunk az ellenkező irányba elindulni.Amire azért valljuk be erős késztetést érzünk.

A mesében is sokszor a gebét kell etetni, mielőtt segít nekünk a királylány kezét megszerezni. A gebe azokat a tulajdonságainkat szimbolizálja, amiket valami más rovására elsorvasztottunk, vagy eleve nem is voltunk annak birtokában. Tehát ezért kell a nehezebb utat választani, A célig való jutás útja állandó önnevelés, önnemesítés. A teljesség felé tartva az összes ősprincípium energiájával meg kell tanulnunk harmóniában élni.

Biztosra vehetjük, hogy senki más nem fog, NEM TUD értünk olyat tenni, amitől minőségi változás történne az életünkben.

Bátornak kell lennünk, ahhoz, hogy meglépjük ezt az első lépést,de már az ezt követő időszakban, mintha könnyebb lenne a batyunk, felszabadulunk.

És ha megtettük, biztosak lehetünk a sikerben.

Nem könnyű megváltozni!

Viszont nehéz.

De nem lehetetlen!

Anyukám szokta volt mondani: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

No, hát én felvettem a kesztyűt.

Adott egy nem túl rózsás helyzet. És egy elszánt, erős motivációval rendelkező kedves delikvens. Ha nem elszánt a delikvens akkor sehova sem megy. Akármennyit is dogozik. Látszólag.

Valaki azt mondta, hogy meg kell vizsgálnunk a tetteink mozgatórugóit, vajon azok a felejtést avagy az emlékezést szolgálják-e. Jógázhatunk, jótékonykodhatunk napestig, csak azért, hogy ne emlékezzünk arra, hogy tulajdonképpen nekünk az édesanyánkkal kellene helyrehozni a kapcsolatunkat, vagy éppen végre saját családot kellene már alapítanunk. Igyekezetünk még egy egyszerű térdfájást sem fog elmulasztani, nemhogy munkánk gyümölcseként eljussunk a Nirvánába, vagy épp a Menyországba.

Buzsáki Gábor szavaival élve,mindig kell legyen egy erős miérted, és egy (vagy több) hogyanod.

Ha a miérted sem tiszta (nem úgy értem, hogy nemelég nemes), akkor a-végülis mindenki által vágyott –boldogság nem érhető el. A miértet sem könnyű megtalálni. Persze erősen szorult helyzetben- súlyos betegség, válság- megtaláljuk azért, de átlagos napokon nem könnyű.

De ha tudnánk, hogy milyen erők befolyásolják az életünk folyását, akkor bizonyára nem volna nehéz megtalálni a kellően erős motivációt.

Ha az édesanyák tisztában volnának azzal, hogy az önkéntelen vagy nyílt borúlátásuk, neheztelésük, haragunk, ellenszegülésük sorssal, Istennel, férjjel, kihat nemcsak az ő egészségi állapotára, hanem a gyermekeik állapotára is, ezenkívül a család lehetőségeire, anyagi helyzetére is, mindjárt motiválva lennének arra, hogy a lakás rendbetétele után a képzeleti világukban is nagytakarítást végezzenek.

Hamvas Béla mondta” az ember a számot tevő vétkeit elsősorban nem a test és nem a lélek, de még csak nem is a szellem szintjén követi el, hanem az ideák szintjének megfelelő, a személyi mentalitását meghatározó életképzeletében.

Tehát tehetek én számos jót, ha az életképzeletemben képtelen vagyok a boldogságot integrálni.Ha tudatatlan szinten minden porcikám kapálódzni kezd e fogalom hallatán.
Folyt. köv...

Működő gyógymódok: Az 5 tibeti rítus II

Tapasztalatok.

Nem voltam hivatalosan pajzsmirigy beteg, de valószínű, hogy nem működött harmonikusan ez, az egész szervezetem egészsége szempontjából nagyon fontos szervem. Enyhe túlműködését véltem felfedezni akkor, amikor a rítusok rendszeres gyakorlásával a következő tüneteim enyhültek:

• nyugtalanság
• türelmetlenség
• a  kezemmel való állandó matatási kényszer

A szakirodalom a gyors anyagcserét is említi, de nálam ezt valami más felülírhatta.

Akárhova tartottam, ha odaértem nem tellett el sok idő, máris mentem volna tovább, nem tudtam egy helyen nyugalomba lenni. Mindig kellett valamit csinálnom, matatnom, de azt sem élveztem, mert türelmetlenül vártam, hogy vége legyen és mehessek tovább. Így élni azért elég zűrös,szinte semmit nem élveztem függetlenül attól, hogy az a tevékenységet szeretem-e csinálni vagy sem.Emellett rengeteg energiámat felemésztette ez a szüntelen hiábavaló rohanás.Látszólagos igyekezetem ellenére az eredményeim messze alulmúlták azt amit normális állapotban elérhettem volna.Ma már a mosogatást is békésen végzem el.

Gondolom a hormon alul működés ezzel ellentétes hatású és az ember alul ambicionált, és a vége ugyanaz. A teljesítmény nem sok.

 A másik nagy csoda számomra az, hogy egy stabil érzelmi állapotot sikerült elérnem. Az egyes rítus rendszeresen „kitakarítja” az aurámnak ezt a rétegét.
 Azelőtt szinte folyamatosan egy leterhelt állapotban éltem. Ha egy érzelmi benyomás ért, a nagy dzsungelban nem is találtam az elejét, a végét, a miértjét. Ilyen állapotban nem is tudtam mit kezdeni ezekkel a történetekkel. Halmozódott, megromlott, bomlasztott bennem, körülöttem egyaránt.

Most egy kiegyensúlyozott állapotot sikerül fenntartani a rítusok gyakorlásával, és ha történik körülöttem valami, ami felborítja ezt a békés állapotot, azonnal tudom mi okozta, és van erőm megkeresni magamban azt a húrt amit megpendített. Van erőm meglátni magamban azt a gyengeséget, ami a borulást okozta, és van erőm arra, hogy foglalkozzak azzal a témával, keressek megoldást, gyógyulást. Kisebb érzelmi hányattatások rendezése egy nap alatt sikerül. Mély, fájdalmas ügyek akár három napot is igénybe vesznek.

Ezzel a módszerrel aztán erőt merítek a tényleges haladásra, az életfeladataim megismerésére, és az azokon való munkálkodásra. Azt remélem ugyanis, hogy  ha napról-napra figyelem, elismerem, javítom a belső hozzáállásomat a külvilághoz, ezzel növelem a harmóniára való képességemet, egyre kevesebb mankóra lesz szükségem, egyre egész(séges)ebb leszek.

Az alábbi alábbi oldalon szépen össze van szedve a Tibetiekről sok minden.