Tapasztalatok.
Nem voltam hivatalosan pajzsmirigy beteg, de
valószínű, hogy nem működött harmonikusan ez, az egész szervezetem egészsége
szempontjából nagyon fontos szervem. Enyhe túlműködését véltem felfedezni
akkor, amikor a rítusok rendszeres gyakorlásával a következő tüneteim enyhültek:
- nyugtalanság
- türelmetlenség
- a kezemmel való állandó matatási kényszer
A szakirodalom a gyors
anyagcserét is említi, de nálam ezt valami más felülírhatta.
Akárhova tartottam, ha odaértem
nem tellett el sok idő, máris mentem volna tovább, nem tudtam egy helyen
nyugalomba lenni. Mindig kellett valamit csinálnom, matatnom, de azt sem
élveztem, mert türelmetlenül vártam, hogy vége legyen és mehessek tovább. Így
élni azért elég zűrös,szinte semmit nem élveztem függetlenül attól, hogy az a
tevékenységet szeretem-e csinálni vagy sem.Emellett rengeteg energiámat
felemésztette ez a szüntelen hiábavaló rohanás.Látszólagos igyekezetem ellenére
az eredményeim messze alulmúlták azt amit normális állapotban elérhettem volna.Ma
már a mosogatást is békésen végzem el.
Gondolom a hormon alul működés
ezzel ellentétes hatású és az ember alul ambicionált, és a vége ugyanaz. A teljesítmény nem sok.
A másik nagy csoda számomra az,
hogy egy stabil érzelmi állapotot sikerült elérnem. Az egyes rítus rendszeresen
„kitakarítja” az aurámnak ezt a rétegét.Azelőtt szinte folyamatosan egy leterhelt állapotban éltem. Ha egy érzelmi benyomás ért, a nagy dzsungelban nem is találtam az elejét, a végét, a miértjét. Ilyen állapotban nem is tudtam mit kezdeni ezekkel a történetekkel. Halmozódott, megromlott, bomlasztott bennem, körülöttem egyaránt.
Most egy kiegyensúlyozott
állapotot sikerül fenntartani a rítusok gyakorlásával, és ha történik
körülöttem valami, ami felborítja ezt a békés állapotot, azonnal tudom mi
okozta, és van erőm megkeresni magamban azt a húrt amit megpendített. Van erőm
meglátni magamban azt a gyengeséget, ami a borulást okozta, és van erőm arra,
hogy foglalkozzak azzal a témával, keressek megoldást, gyógyulást. Kisebb
érzelmi hányattatások rendezése egy nap alatt sikerül. Mély, fájdalmas ügyek
akár három napot is igénybe vesznek.
Ezzel a módszerrel aztán erőt
merítek a tényleges haladásra, az életfeladataim megismerésére, és az
azokon való munkálkodásra. Azt remélem ugyanis, hogy ha napról-napra figyelem, elismerem, javítom
a belső hozzáállásomat a külvilághoz, ezzel növelem a harmóniára való
képességemet, egyre kevesebb mankóra lesz szükségem, egyre egész(séges)ebb
leszek.
Az alábbi alábbi oldalon szépen össze
van szedve a Tibetiekről sok minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése