Nem könnyű megváltozni!

Viszont nehéz.

De nem lehetetlen!

Anyukám szokta volt mondani: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

No, hát én felvettem a kesztyűt.

4.A kívánás művészete

Minden kívánságod teljesül majd! Mindannyian erről álmodunk. Felnövünk és miközben azon siránkozunk, hogy semmi nem úgy történik ahogy szeretnénk, meg, hogy nem ilyen életről álmodoztunk ,sokunknak sejtelme sincs arról, hogy igenis minden valóra válik ami a vágyainkban megjelenik.Vagyis már mindenki tudja -Vonzás törvénye, A titok ésatöbbiésatöbbi-és ez így is van. Azt már talán kevesebben tudhatják,(persze a buzgó keresők ezt is tudják ) hogy legbiztosabban a legerősebb, leghosszabban kívánt vágyunk fog realizálódni. Azt is tudjuk, hogy egy vágyhoz erős érzelem is társul, mély átélés, annál tutibb az ügy.

Azt már kevesebben tudják, vagy sejtik, hogy  nem minden vágyunk publikus. De nem csak a nagyközönségre gondolok, hanem az éber nappali tudatunkra is.Saját magunk elől rejtőző vágyaink lehetnek akár a legerősebb töltettel rendelkezők. Végkifejletüket illetve, nem épp pozitív kimenetelűek. Minél láthatatlanabbak, annál biztosabban célhoz érnek,és rombolnak.Ráadásul előttünk-a nappali tudatunk előtt-álmaink netovábbjaként, sivatagi szomjoltónkként ismerhetjük őket..Káromkodás, de így van. Vajon miért ilyen nyomorult mindenki, csodaszép életről, kapcsolatokról, karrierről, gazdagságról, egészségről álmodik mindeni. Akkor miért? Azért,mert ezeket a rejtett, romboló vágyainkat nem ismerjük, ergo nem tudjuk azokat hatástalanítani majd felülírni.

A születési képletünk Sárkányfarok és Lilith pontjai személyében, megismerhetjük őket, majd az első néhány most már nyílt randevúnk alkalmával testközelből, működésközben is szemrevételezhetjük a bestiákat. Miután már egészen hozzászoktunk a társaságukhoz, eldönthetjük, hogy velük vagy nélkülük.Az előbbi nagyon egyszerű és könnyű, csak körül kell nézni a családban, a szűkebb és tágabb környezetben,majd diszkréten követni az előttünk haladókat.

A második lehetőség … gondolom sejtitek.

Az én túlélési stratégiám a következő: Kívánni tudni kell.

Nem én találtam fel, de használom, csiszolom fejlesztem fúzionálom, úgyhogy a magamévá teszem.!!! Esther és Jerry Hicks !egyik könyvéből származik a gyakorlat. Ha rossz állapotban vagyunk, képtelenek vagyunk a vágyott dolgot hatékonyan kívánni. Egyszerűen aaz aktuális rezgésünk nagyon messze van a vágyott állapot rezgésétől. Képtelenek vagyunk egy boldogtalan helyzetben a boldogságot átélni. Márpedig ez kell ahhoz, hogy elérjük. Ekkor keressünk valamit, ami kötődik a végcélhoz, de közelebb van a jelenlegi állapotunkhoz. Próbáljuk ki, bele tudunk helyezkedni? Elbírja a fájdalomtestünk? Ha túl nagy a lépés keressünk tovább. Ha megtaláltuk a megfelelő állapotot, gyakoroljuk, lépjünk egy lépcsőt. Később innen haladhatunk tovább közelítve, felhúzva magunkat a célig.

Képletünk ismeretében biztosan mondhatom, hogy lesznek olyan elérendő céljaink, persze az asztrológus, vagy más tanácsadó tanácsára- amire nemigen vágyunk. Eleinte egyenesen képtelennek érezzük magunkat arra, de a fejünkel tudjuk, hogy jót tenne vésősoron nekünk.

Nos ebben az esetben lehet az első lépésünk az, hogy vágyunk arra, hogy arra vággyunk ami adottan jót tesz nekünk. Ha kicsit is szeretjük magunkat sikerülhet. Erre nem érezzük képtelennek magunkat. S lehet az eredmény igen messze van, az első lépést megtettük.

Szeretnék egy személyes példát mesélni. Az én keresztem a párkapcsolat keresztje. Duplán, triplán terhelve. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy sokat vagyok pipa a férjemre.Csak a baj van vele.(ez nem igaz). De rá kellett jönnöm, hogy az én legfőbb vágyam az, hogy valahogy túl legyek ezen a dolgon. Vagy kívül. Ezzel szemben arra kéne vágyak hogy minden rendben legyen. Menjen a dolog, szépen csendben rendben, tudjátok holtodiglan-holtomiglan.

Ehhez az kéne hogy én felnézzek rá. Müller Péter írta, hogy ez azt jelenti, hogy őt a legjobbnak látni, föl az ő fönti részét tudni.Szeretni.

Lousise L. Hay egy gyakorlatát ötvöztem a fenti gyakorlattal. A megbocsájtás gyakorlata.

Azt akire haragszol, neheztelsz,azt képzeld el egy színpadon, és néhány percig gondolj köré mindent amitől Ő boldog lesz. Azután végezd el ezt önmagaddal is.

Volt, hogy erre képtelen voltam, fizikailag fájt jót kívánni neki, annyira haragudtam rá, de tudtam, hogy az adott szituációban segíthet, muszáj volt. Főleg, hogy az amitől Ő boldog lenne az Én vagyok. Duplán nehéz .

De találtam egy áthidaló kívánságot, amit akkor szívből tudtam kívánni. Azt kívántam, hogy végre megvehesse magának azt a hatalmas csíktévét, és együtt nézhessük az ágyból. Hol a meccseket, hol a Szolgakurzus filmjeit. Máris megkönnyebbültem, humora is volt a dolognak, és nem is volt olyan messze a teljes boldogságtól.:)

Az emberek, a terek, de talán a tevékenységeink is rendelkeznek morfogenetikus mezővel, mely minden addigi energetikai rezgést tárol. Bármilyen minőségű eneriáról is van szó, az úgymond tolja maga előtt, alakítja a jövőt. Tehát ha egyszer nekigyürkőzünk a változásnak az első időkben nem lesz egyszerű a dolgunk. Saját magunk gyengeségén túl a mező memóriáját is át kell kódolnunk. Sok sok apró tevéssel, kitartással. A  mező eleinte nem reagál a mi törekvéseinkre, mivel jóval több a régi energia ereje. Ez alakítja a körülményeket, s rendszeresen akadályokat fog gördíteni az utunkba. Ekkor jön az, hogy Látjátok, nem megy!!

Az Égiek sem akarják! És visszaülnek a tévé elé.

 Túrót! Tudni kell erről, és türelmesen cseppről- cseppre növelni kell az új energiát, és tudni azt, hogy egyszer átfordul a minősége, és a hátráltatás helyett támogatni fog bennünket. Mind a szörfözőket a tenger hulláma. Ekkor sokkal kevesebb erőfeszítéssel érünk majd el eredményeket, s jöhet a következő házi feladat…

Különböző technikákkal (megerősítések, imagináció) segíthetjük ennek a folyamatnak a haladását.

Tehát ha erről tudunk, és nem sajnáljuk magunkat, sikerülni fog!

Nincs az a huncutság, amit kitartással meg ne tudnánk változtatni.