Anya olvas?Az elveszett boldogság nyomában- A kontinuum elv

„Nem tudom vajon megmentheti-e egy könyv a világot, de ha mégis létezik ilyen, akkor minden bizonnyal ez az.” John Holt
Egy rövid részlet abból a beszélgetésből, melyet Chris Mercogliano folytatott az írónővel:
Chris: Hisz ön abban, hogy ha elég sok gyermek részesülne a folytonosság elve szerinti bánásmódban, akkor egy jobb világra ébredhetnénk?
Jean: Kétségtelenül, de az a nagy kérdés, hogy miképp lehetne a folytonosság ősi elvét újraéleszteni és általánosan elfogadottá tenni. Sajnos erre még senki sem tudja a választ. A lényeg abban rejlik, hogy ha az egyén megkapja mindazt a figyelmet, amit az evolúciós fejlődés szükségszerűen minket megillető osztályrészünkké tett, akkor az ember hinni fog saját képességeiben és nem lesz belőle másokat veszélyeztető antiszociális egyéniség. Minél több ilyen ember nő fel, annál nagyobb a valószínűsége egy jobb világ létrejöttének. Azt hiszem erre gondolt John Holt amikor kommentálta a könyvemet…


Szerintem a babahordozás, együtt alvás stb. nem megoldás a könyvben említett hiány betöltésére, bár bizonyára nagyon sok pluszt ad, közelít a jóhoz, de szerintem a lényeg nem ez. A lényeg a belső hozzáállás, lelki állapot. A Jekánák szó szerint a paradicsomban élnek. Fizikailag is, az érintetlen Anya-Természet Ölén, ami persze tükrözi a belső lényüket, állapotukat, ami szintén érintetlen, eredeti, ártatlan. Számomra egyszerűen hírmondói és tulajdonosai  több olyan , mindenki által vágyott dolognak, melyek a SZERETET, BÉKE , BIZALOM és a HARMÓNIA. Egyszóval az EGÉSZ-ség birtokosai. A gyermekek olyanok,mint a szivacsok, minden élményt, szagot, látványt, érzést, és ettől lesznek később olyanok amilyenek.


Ők ezt az áldott állapotot tudják átörökíteni generációról generációra. Mi pedig babahordozás közben is a Két-ségünket, a Fél-elmeinkket, adjuk át örökségül (persze természetesen nem csak ezt),mivel a gyermekek,mint a szivacs szívják magukba elsősorban az emocionális, később a racionális dolgokat. A Jekánáknál a szeretet állapota az, amit a gyermekek magukba szívnak, és természetes, hogy nem is tudnak mást továbbadni. De vajon mi,mit adunk tovább? Ha mi a nagyvárosi dzsungelban vívjuk a közelharcot egy csepp harmóniáért,így nem fog menni. Persze ez attól függ kinek mi van a szívében lelkében, mert van aki így is képes sokat adni a gyermekének. És ha a könyv hatására elhatározzuk, hogy kiköltöznénk az igazi dzsungelbe, sajnos oda akkor is vinnénk magunkkal a görcseinket.


Akár a legnemesebb szándékaink mellett is? Vajon valaha visszatalálunk-e az eredeti áldott állapotunkba a szeretetbe?
Bizonyára minden csepp odaadással , közelebb kerülünk a célhoz? kiindulóponthoz?
Lehetetlen küldetés? Kényszerű keresés? 


Kíváncsi lennék, vajon ők még ebben az állapotban élnek, afféle őrzőként, vagy azok születnek oda, akik a mi világunkat megjárva vissza tudtak térni az EGÉSZ-be. Nem rossz jutalom,én díjaznám.


Cikkek a könyvről:
http://www.asztralutazas.hu/index.php/kitekint/Az-elveszett-boldogsag-nyomaban.html
http://grazimagyarok.eu/files/doc/babaklub/kilenc_honap_bent.pdf
http://www.foti-peter.hu/holt-liedloff.pdf

Anya olvas-Az elveszett boldogság nyomában A kontinum-elv

 Két és fél évvel ezelőtt találtam rá a Mamamira s ott több ezer anyukán keresztül a kötődő nevelésre, a babahordozásra. Egy csapásra szerelem lett a számomra "új"életforma, és ez a sokszínű társaság is, hihetetlen mennyiségű tapasztalattal, segítséggel. Na, bele is csaptam a közepébe. Hordozókendőt kötöttem, pelust mostam, együtt aludtam.
Végre  megerősítést kaptak az érzéseim, az a rengeteg rossz érzés, amivel a nevelés során találkoztam, a két nagyfiú kiskorában. Szép lassan MINDEN olyan dolog megvilágosodott bennem, amivel azelőtt kínlódtam. Tedd a kiságyba, etesd háromóránként, hagyd sírni, a tej nem elég-jó sorolhatnám,és én legtöbbször hallgattam a nagyobbakra. Így hát boldogan olvastam az új dolgokról-amik persze,mind-mind ősi bölcsességeken alapszanak-és nem hagytam magam többé befolyásolni.
Cseperedett a kicsim, és  jobban a dolgok mélyére akartam nézni. Pontosabban, hogy miért is csináljuk mindezt? Persze tudtam, hogy ez jó a babának, és tapasztaltam , hogy jó nekem, de mégsem volt mindig volt kerek., Félre ne értsenek, nem a kötődő neveléssel volt baj.
Azt hiszem kicsit félre is értelmeztem a dolgot és el is ment az egész az elkényeztetés irányába olykor.( mivel nálam nemigen lehet állandóságról beszélni:) De aztán rájöttem, hogy ez nem is az, hanem inkább kompenzálás. És egy kicsit csalódott lettem, amikor az ígéretekkel ellentétben, a gyermekem nem lett barátságos,kiegyensúlyozott,és nyugodt.
A kötődő nevelés azt jelenti, hogy mindig ott vagyunk a gyermeknek, készen arra, hogy kielégítsük a szükségleteit, reagáljunk  arra, amit jelez, mond nekünk. Ő születik bele egy meglévő rendszerbe a családba, ami ez után is működik tovább- teszünkveszünkmotyogatunk-többé kevésbé változatlanul. Persze változik az ember életmódja, főleg az első baba megszületése után, de nem az a cél, hogy a kicsi körülforogjon a világ.
Belső vívódásaim visznek engem előre-könyvről-könyvre, gondolatról-gondolatra,kérdésről kérdésre. Miközben igyekszem elsajátítani az új "nevelési" elveket / és máris ellentmondásba keveredtem magammal, mert legtöbbször arról van szó,hogy nem valamit csinálni kell, hanem nem csinálni./észrevettem, hogy ez miden igyekezetemmel ellentétben nagyon nem könnyű dolog. Már kívülről tudom, hogy a gyermek agyát, testét mérgező vegyületek mossák át ha sír, megijed fél és gátolják a fejlődésben és, hogy boldogság hormonok simogatják testét lelkét, építik erősítik az idegpályáikat miközben vigasztalják,örülnek neki, babusgatják őket.(Okosan nevelni tudni kell). Hogy a hordozott babákat sokkal több inger éri, és sokkal nagyobb biztonságban érezhetik magukat, emiatt nyugodtabbak, lazábbak ( a személyiségük), nyitottabbak.
Szóval annak ellenére,hogy kiválóan kiművelődtem nem egyszerű a dolog. 
Rá kellett jönnöm, hogy a belém vésődött minták,amelyek a gyermekkoromból származnak, SOKKAL erősebbek minden észérvnél, igyekezetnél és jó szándéknál.
Rengeteg frusztrációt éltem át ez idő alatt. Nem is tudom, igazándiból jól tettem-e, hogy nekiveselkedtem tulajdonképpen saját magamnak, mert sokszor azt érzem, hogy lehet, hogy többet ártottam, mint használtam. Bár ez azt hiszem kikerülhetetlen dolog volt, visszafordulni meg nem lehet, úgyhogy csak kilyukadok valahol, és fel tudom hozni a gyöngyömet.
A könyvről tulajdonképpen nem sikerült írnom, viszont magamról igen. A következő részben kikerekedik, mit is szeretnék kihozni az egészből.



.

Éjszakai gondoskodás

A Mamami könyvtára jóvoltából elolvashattam Dr. William Sears könyvét, ami megerősített több mint másfél évtizedes elgondolásomban, miszerint áldásos az, hogy a babámat éjszakára is magam mellett tudhatom. Akkor még 1993-ban, az első fiacskám megszületésekor, nem volt divatban a Kötődő Nevelés névre halgató, a kisbabák, és az anyukák minden igényét kielégítő kisgyermekes életforma. Megszületett a kisbaba, hova került először? A kórházi személyzet kezébe, majd onnan a csecsemőosztálynak nevezett megőrzőbe. Három óránként meg is kaptuk a saját gyerekünket, persze éjjelre nem, mert pihenni kellett. Hazaérve, rögtön el is kezdtük trenírozni az alig néhány napos kisbabaát, hogy csak akkor egyen amikor a nagykönyv engedélyezi, minél többet játszon szépen a kiságyába, hogy anyának legyen ideje, és minél előbb aludja át az éjjszakát, lehetőleg egyedül, külön, segítség nélkül. Ezeket olvastuk, mondták, és akkor még azt hittem, amit a többség mond, biztos az a helyes. Az, hogy eközben hánytorog a lelkem, bizonytalan vagyok, nem eggyezik sehgy sem, az ami bennem van, azzal amit mindenki hajt, nagy feszültségeket okozott. A bizonytalanság nem múlt el, így nevelődött fel a két nagy fiú. Az anyai ösztön, és a hideg ész harca közepedte, hol ennek , hol annak engedelmeskedve. Szerencsére azért elég önfejű voltam, és vagyok ahhoz, hogy olykor szembe menjek a közgondolkodással. A két fiú már nagy, a kötődés közöttünk így is erős, de látom a hiányok okozta károkat, bennük és magamban is. Persze, mindenki a saját életfeladatához választ szülőket és családot magának, így nincs min keseregni, mégis fáj a szívem, hogy nem voltam nekik száz százalékkal. Az akkor elveszett dolgokat nem tudom pótolni, talán ezért is vágtam most bele a nagy kalandba még egyszer...

Szóval Sears doktor. Sosem gondoltam volna, hogy egy gyermekorvos, aki ráadásul pasi is, ilyen szívhezszólóan, nagy hozzáértéssel írjon a gyermeknevelésről az édesanyáknak. De ő, aki ilyen szenvedéllyel neveli immár a nyolcadik gyermekét, és végez kutatásokat a saját " betegei" között, megérdemelne egy "Tiszteletbeli Anya" címet. Számomra ez a könyv nem egyszerű olvasmány, hanem lelki feloldozást jelentett elovasni, rehabilitálta az anyai ösztöneimet, és ezen túl merek bátran azokra hallgatni. Szeretnék kedvcsinálónak megosztani veletek néhány részletet. "Bárcsak végigaludhatnék egy telljes éjjszakát!"- több millió kimerült szülő sóhajt fel így, mert minden éjjel megküzd azzal a problémával, hogyan lássa el szülői feladatait kifogástalanul, amikor a legnagyobb vágya egy kiadós alvás. Rengeteg szülőnek okoz gondot, hogy mást érez belülről, és mást hall a barátoktól, rokonoktól....Had sírja ki magát!...Az első éjjszaka sír a baba egy óra hosszat, a második éjszaka negyvenöt petcet, a harmadik éjszaka harminc percet, a negyediket már át is alussza, hogy ez mekkora rombolást okoz mindkét emberben, arról senki nem beszélt.Az éltebe, az emberekbe vetett bizalom törhetett össze nem egy kicsi gyermek lelkében.

 A kötődő segítő neveléssel két célt érhetnek el a szülők: 1. Megismerik a gyermeküket 2. A kicsi jól fogja érezni magát. Az a kisgyerek aki jól érzi magát, jól viselkedik, és sok örömet szerez szüleinek.
 Alapkövei a következők.
-Tegyünk fogadalmat egymásnak
-Termtsünk nyugodt körülményeket az anyaméhben
-Készüljünk fel magunk is
-Addig szoptassunk, amig el nem választja magát
-Reagáljunk gyorsan, ha sír a baba
-Aludjunk együtt a kicsivel
-Utazzon szoros egységben a család...ez testesíti meg a harmóniát.

 Miért eredményes a kötődő nevelés? Azért, mert figyelembe veszi a gyerek egyéni vérmérsékletét. Az újszülött egy bizonyos igényszintel jön a világra, amellett rendelkezik azzal a képességgel, hogy jelezni tudja kívánságait. Ha a szülők figyelemmel kísérik kisbabaájuk jelzéseit, megtanulják értelmezni azt, és válaszolni is tudnak rájuk. A baba megtanulja, hogyan adjon minél egyszerűbb jeleket, hogy a szülei is minél jobban tudjanak reagálni rájuk. Vagyis a szülő gyerek kapcsolat mindkét résztvevője hozzájárul a másik fél fejlődéséhez... Ezzel szemben az elkülönítő nevelés és a korlátozott válaszok a legrosszabbat hozzák ki mindkét félből. A baba és a szülő is azt tanulja meg, hogy ne bízzon a másikban, és még az is előfordulhat, hogy nem érzékelik egymás jelzéseit. Mit nyer belőle a gyerek? ÖNÉRTÉKELÉS Az a gyerek akit a kötődésre alapozva neveltek, megtanulja, hogy igényeire következetes, és kiszámítható reakciót kap. Megtanul bízni a másikban. A bizalomból származik az az érzés, hogy" különleges vagyok". Ebben gyökerezik gyermekünk önbecsülése, az a tudat, hogy jó úton ját, márpedig ez létszükséglet a személyiség fejlődésében.. MEGHITTSÉG A gyermek a személyekhez való kötődést tanulja meg, nempedig tárgyakhoz kötődik. ..Az ilyen csecsemőből nagy valószínűséggel olyan gyerek lessz, aki tartalmas barátságokat köt, felnőttkorában pedig minden bizonnyal bensőséges kapcsolat fűzi majd élete párjához....

Hogyan szolgálja a csecsemők alvása az életbenmaradásukat? Nem véletlen, hogy másképp alszanak a gyerekek, mint a felnőttek. Az első hónapokban a csecsmőknek létfontosságú igényeik vannak, de korlátozott eszközökkel tudja közölni őket.Képzeljük el, mi lenne, ha a kisbabák is úgy aludnának mint a felnőttek, vagyis több időt töltenének mély, mint könnyű alvással. Ha megéheznének, és enni akarnának, nem ébrednének fel. Ha fáznának, ha eldugulna az orruk és nem kapnának levegőt, nem ébrednének föl. Mélységes meggyőződésem, hogy a csecsemők pont azért alszanak ilyen kezdetleges módon, mert így tudják közölni, mire van szükségük az életben maradáshoz. A felszínes álom nemcsak ezt szolgálja, hanem fejlődésüket is segíti. folyt.köv...