Viszont nehéz.
De nem lehetetlen!
Anyukám szokta volt mondani: Nincs lehetetlen, csak
tehetetlen.
No, hát én felvettem a kesztyűt.
5 A
szerszámos láda: a HOGYAN-od
Tehát elkezdünk tenni a dolog sikeréért.Technikákat keresünk,
nincs nehéz dolgunk. Rengeteg technika közül választhatunk. Talán mégsem
könnyű?
Mit válasszunk? Melyik az igazán jó, nekünk való? Rengeteg sikertörténet csábít.
Itt is segít a születési
képletünk ismerete, esetleg az adott időszak elemzése.
Magabiztosság híján hívjuk segítségül a Vénuszt. A nagy
tanítók is egyetértenek abban, hogy egy ételt, legyen az akármilyen egészséges
is, ha nem ízlik, tilos megenni.Nem fog meggyógyítani. Hagyatkozzunk az
ízlésünkre akkor is, ha a gyógyulás útjára
lépünk. Ha megismerkedünk egy technikával figyeljünk az érzéseinkre. Ha nagyon
nem szimpatikus nem fog használni. Persze, lehet az unszimpátia oka az is, ha
az energiaszintünk nagyon messze rezeg az adott dologtól. Próbáljuk ki,
szerezzünk információt róla, ízlelgessük. Lehet, hogy idő kell az
ismerkedéshez, az összehangolódáshoz. Ne vessünk el semmit, főleg, ha több
jelzés étkezik felénk az adott dologról. Látjuk a tévében, mesél róla valaki,
személy szerint nekünk ajánlja egy tanácsadó vagy asztrológus stb...
Gondolhatjuk, hogy ez nekem nem fog menni, de azt is, hogy mit is tud nekem
adni? Miről is szól ez?
Itt is megerősíthet az asztrológia, vagy egy kineziológus
izomtesztje. Amit mellesleg magunk is megtanulhatunk,és alkalmazhatunk. (Ezen
kívül még rengeteg alkalommal jól fog jönni ez az egyszerű jelző renszer.)
Szóval lesz egy szerszámos ládánk, benne szerszámokkal. Nem
túl sokkal. Persze az Ikrek az összes szerszámot akarják, aminek a megismerése,
az információszerzés nyolcvanhat éves korukig is eltarthat.
Ha kiválasztottuk azokat, ragaszkodjunk hozzájuk minimum fél
évig. Ennyi idő elegendő arra, hogy az eredmények elkezdjenek megmutatkozni.
Van egy történet a tanítványról, aki sok-sok Guruhoz elment, és nem ért
el sikert. Így hát
csalódott és haragos lett, s azt gondolta, ez az egész egy nagy semmi.
Mivel nem jött a siker.
Elment aztán újra az egyik Mesterhez, akinél korábban járt már, és
megkérdezte tőle, hogy van
ez a dolog a mantrával, mert az
bizony nem működik. A Mester azt mondta: "Egy hét alatt
megadom a választ, de ez alatt az idő alatt mindent meg kell tenned,
amit mondok neked." A
tanítvány elfogadta a feltételt. A következő nap reggelén a Mester arra
kérte, hogy építsen egy
kunyhót. A tanítvány hozzá is látott az építkezéshez. A második nap a
Mester odament hozzá,
és azt mondta, hogy ez a hely nem jó. "Kérlek, építsd a másik
oldalra." S a tanítvány egész
napját azzal töltötte, hogy az építőanyagot hurcolta egyik helyről a
másikra, s előkészítette a
talajt a kunyhónak. A harmadik napon a Mester jött, és azt mondta, hogy
ez a hely nem lesz a
megfelelő a kunyhó számára. "Kérlek, amazon az oldalon építsd
fel.". S így ment ez egy héten át
minden nap. A Mester jött, és mindig azt mondta, hogy ez a hely se jó,
az a hely se jó. Lassan
eltelt a hét. Ott volt a föld, ott volt az anyag, ott volt az építő,
csak a kunyhó nem volt sehol,
noha egy hét elég lett volna, hogy a kunyhó elkészüljön. A tanítvány
így szólt: "Nem dolgozom
tovább. Elmúlt egy hét, elvesztegettem az időm, az anyag megsérült, és
kunyhó sehol." A
Mester pedig azt mondta: "Igen. Ez a válasz a problémádra. Annyi
évet vesztegettél el, egyik
tanítótól a másikig rohangálva. Sehol sem gyakoroltál rendszeresen,
koncentráltan. Pedig ha
azokat az éveket egyetlen technika gyakorlásával töltötted volna,
egyetlen Mester irányítása
alatt, ma nem összezavartan állnál itt előttem, hanem, mint egy
szent."
Viszont ha a céljainkhoz egy cseppet sem kerültünk közelebb, kukázzuk
az előzőt, keressünk másik technikát, és/ vagy gondolkozzunk el azon, nem
gátoljuk-e mi magunk a fejlődést, például azzal, hogy valahol mélyen azt
érezzük, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot.
Illetve, azt, hogy nem jó lóra tettünk, és a gebénk még
mindig éhezik valahol.
Nehéz, szélsőséges esetben olyan dolgok megismerése tanulása
és gyakorlása segít, amitől irtózunk. Talán minden kereső, gyógyulni vágyó
találkozik ezzel a nehézséggel. De nyilván nem ez lesz az első lépés, és amikor
már erősebbek vagyunk testileg és lelkileg, és megértjük annak fontosságát, már
nem is tűnik olyan lehetetlennek.
Tehát keressünk valami testhezálló feladatot az épüléshez,
és tartsunk ki mellette.
Legyen az fizikailag és lelkileg is építő dolog. Ha nem
vagyunk egyedül az is segít, van kivel megosztani a tapasztalatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése