Az én életemben legalább is VANNAK.Felismerni onnan lehet őket, hogy gyakorlatilag puszta létükkel gyógyítanak, oldanak, tanítanak, feltöltik régen lemerült porzó tankomat.
Nem kell kérnem semmit, egyszerűen, magától értetődően puszta levésükkel hatnak rám.
Van Angyal, aki csupán játszik, gyengéden, odaadóan, figyelmét adva.
Átrezeg belém a létnek ez a gyengéd szeglete.
Van Angyal, aki jelenlétével olyan kapukat nyit meg, amik mögött megláthatom magam egy kis időre kiteljesedve, tökéletesen.
Önmagamba vetett hitemet táplálja.
Van egy Angyal, aki szókimondásával, nyíltságával mindig fejlődésre sarkall.
Megtanít arra, hogy az őszinteség nem feltétlenül fáj.
És van Angyal, aki a sivatagban szomjam oltja szavaival, mosolyával.
A Nagy Feladat így már nem is olyan nehéz.
Végső soron mindegyikőtök szeretni tanít.
Köszönet nektek azért, hogy VAGYTOK!
NAMASTE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése