Szóval, tegnap megkaptam a parancsot, hogy nincs több cigi. Érdekes lesz.
16 éves korom óta dohányzom, kivéve a várandóságokat és az azt követő babaetető időszakokat. Az utolsó jó hosszúra sikeredett 5 évig nélkülöztem hű barátom társaságát. Azután egy mitnekem pillanat után szépen visszakúszott az életembe.Ennek már több,mint egy éve. Azóta sem hagyott magamra. De most eljött a nap, amikor Antonio Banderas szavait kell felhasználnom-Sajnálom, de köztünk mindennek vége!
Neki persze nem mondanék ilyen kemény szavakat...:)
Szóval ma reggelre maradt három szál cigim. Ebből kettőt már el is szívtam. Közeledik a perc, és mint látjátok nem siettetem. Eszembe jutott, hogy ma megyek a családhoz. Anyám.
A tervem a következő: Már kipróbált kétfelé osztott lap technikát alkalmazom majd fúzióba a mindent tudó gyertyával. A lap egyik felére lerajzolom magam, cigivel,öngyújtóval,üres pénztárcával, fájós háttal. A másikra egy vidám Dórit, mondjuk, moondjuuk...na jó elég a vidám. Kettétépem a papírt ésa csúnya felét a maradék dohányommal az utolsó csikkemmel, beküldöm szalonnasütőbe, és reménykedem, hogy az újhold energiái még működnek a harmadik napon is.
És kész.
Ha belül már felkészültem rá, akkor menni fog. 26-27 év csak elég volt rá.
A csere alapot is lezsírozom az illetékesekkel.
Na megyek varázsolok.
...
...
..
.
Jelentem elszívtam az utolsó cigimet. Bedobtam a tábortűzbe. Remélem a szomszédok nem nyilvánítanak végérvényesen bolondnak. Reggel 8-kor szalonnasütés. De hát egy szabad országban élünk, nem!?
Megköszöntem, elbúcsúztam.
Fogat mostam.
Az Univerzum láthatatlan segítői úgy tűnik komálják a törekvésemet. Anyu hívott, hogy ha átmegyek gyakorlatilag egyedül leszek. Mindenkinek sürgős dolga akadt. Erre nem volt példa 30 éve. Sima ügy:)
És ajándékot is kaptam szinte rögtön, egy nagy adag meggy formájában:))))
Ha izgulsz értem kukkants vissza, valamit kell csinálnom cigizés helyett! Mondjuk írok:)
Morzsa és csillagpor
Három dolog maradt ránk a Paradicsomból:a csillagok, a virágok és a gyermekek. Dante
2014. június 28., szombat
Új konektor
Az előző bejegyzést kivéve évekig nem jöttem ide szövegelni. A Batyumama üzemmódom átalakítások miatt zárva volt. A pelenkázás és a házimunka fő helyét átvette a saját portámon való nagy rendrakás. No nem a lakást takarítottam, hanem a saját fejemben és a lelkemben.Nem volt semmi menet, még úgy sem, hogy évek óta segített nekem a kineziológia, és az asztrológia. Régi parámmal szembenézve családállítottam néhányat, és új segítőm is akadt az oldásokban.
Ebből kifolyólag fenekestül felfordult az életem. Persze csak belül jó rákhoz illően (és hála az oldások hathatós segítségének).Rák részem működése alábbhagyott, átvette az irányítást az addig csendesen meglapuló Ikrek énem.Jelentem ez sem egyszerűbb.Előtte az állandó hangulati szélsőségek, most meg a két figura duruzsolása a fejem két oldalán.És mindkettőnek igaza van! Szóval az elmúlt évben, mintha kihúzták volna a csatlakozómat a régi konnektorból és bedugták egy tök újba. Egy ideig mintha nem is jött volna semmi energia. Rémisztő volt, mivel én elég pörgős voltam azelőtt..
De szép lassan helyreállt az áramszolgáltatás, és érezhetően jobb anyagot toltak. Kilences személyes évhez méltóan takarítás folyik a mai napig. Talán elérkeztem az utolsó kukázni valómhoz. Próbáltam kidobni, próbáltam nem oda nézni, próbáltam tagadni, próbáltam társakat szerezni. De kukázni nem sikerült.
Bemutatom őt, bár sokat láttátok már a társaságomban: Hű barátom a CIGARETTA.
Gyötört a dolog rendesen, ugyanis néhány hét és sünilapom lesz. Nem is akármilyen.Egyes év vár rám. Újrakezdés!! Tádám!!
És ugye tudvalevő,.hogy amit átviszünk az akár 1 évig is elkísérhet. Én meg nem akarok olyan sokáig cigizni, ...csak pár napig.
Szóval mondom a családnak, a barátnőmnek-szokjunk le! Neeem, ők szeretnek dohányozni. Hát könyörgöm Én is! De nem értitek, hogy nem megy az új imidzsemhez! Na!
Nem, keményen ellenáltak. Én meg halogattam Egészen tegnap estig, amikor is felhívott a barátnőm, hogy holnaptól nem dohányzunk. Olé! Tökéletes időzítés! Szülinap előtti utolsó újhold, ráadásul a rákban.Tdjátok mit jelent, hát uj időszak kezdete. Rákban pedig azt, hogy nemem találták ki!
Hát itt a nagy vissza nem térő alkalom!
Na jó, látom már horkoltok a monitor előtt, ezért a következő poszban folytatom. Addig is megyek rágyújtok.
Ebből kifolyólag fenekestül felfordult az életem. Persze csak belül jó rákhoz illően (és hála az oldások hathatós segítségének).Rák részem működése alábbhagyott, átvette az irányítást az addig csendesen meglapuló Ikrek énem.Jelentem ez sem egyszerűbb.Előtte az állandó hangulati szélsőségek, most meg a két figura duruzsolása a fejem két oldalán.És mindkettőnek igaza van! Szóval az elmúlt évben, mintha kihúzták volna a csatlakozómat a régi konnektorból és bedugták egy tök újba. Egy ideig mintha nem is jött volna semmi energia. Rémisztő volt, mivel én elég pörgős voltam azelőtt..
De szép lassan helyreállt az áramszolgáltatás, és érezhetően jobb anyagot toltak. Kilences személyes évhez méltóan takarítás folyik a mai napig. Talán elérkeztem az utolsó kukázni valómhoz. Próbáltam kidobni, próbáltam nem oda nézni, próbáltam tagadni, próbáltam társakat szerezni. De kukázni nem sikerült.
Bemutatom őt, bár sokat láttátok már a társaságomban: Hű barátom a CIGARETTA.
Gyötört a dolog rendesen, ugyanis néhány hét és sünilapom lesz. Nem is akármilyen.Egyes év vár rám. Újrakezdés!! Tádám!!
És ugye tudvalevő,.hogy amit átviszünk az akár 1 évig is elkísérhet. Én meg nem akarok olyan sokáig cigizni, ...csak pár napig.
Szóval mondom a családnak, a barátnőmnek-szokjunk le! Neeem, ők szeretnek dohányozni. Hát könyörgöm Én is! De nem értitek, hogy nem megy az új imidzsemhez! Na!
Nem, keményen ellenáltak. Én meg halogattam Egészen tegnap estig, amikor is felhívott a barátnőm, hogy holnaptól nem dohányzunk. Olé! Tökéletes időzítés! Szülinap előtti utolsó újhold, ráadásul a rákban.Tdjátok mit jelent, hát uj időszak kezdete. Rákban pedig azt, hogy nemem találták ki!
Hát itt a nagy vissza nem térő alkalom!
Na jó, látom már horkoltok a monitor előtt, ezért a következő poszban folytatom. Addig is megyek rágyújtok.
2014. június 10., kedd
Újra itt!
Cirka másfél éve nem írtam ide. Egyéb bokros teendőim miatt vált mostoha gyermekké a blog. Bár közben született egy új. Na nem baba, hanem blog.
Talán kezdek a jól megérdemelt Ikrek üzemmódban leledzeni. Vagy az ez a blog a Rák részemé, az új az Ikreké:)
Na nem bonyolítom tovább, inkább bemutatom az újszülöttet.
Más-Képp-A változások idején
Már régen gondolkodtam, hogy ketté kellene választani a hétköznapi, gyerekezős dolgokat, az egyéb stresszoldó módszerektől, és az asztrológiával kapcsolatos szómenéseimtől.
Az apropóját a Metamorf masszázzsal való megismerkedésem adta, olvashatsz róla nálam is, és ki is próbálhatod.Az asztrológia is kezd beérni bennem, 8 évnyi tanulás után, mintha már értenék belőle valamit:)Harmadsorban tervezem megosztani veletek néhány otthon, teljesen ingyen végezhető gyakorlatot, amit mindenki a saját belátása szerint használhat élete jobbítására.
Hosszú várandóság volt, de megérte várni, alakítgatni. Remélem tetszik!
Itt találod!
Itt is, ott is várlak szeretettel!
Talán kezdek a jól megérdemelt Ikrek üzemmódban leledzeni. Vagy az ez a blog a Rák részemé, az új az Ikreké:)
Na nem bonyolítom tovább, inkább bemutatom az újszülöttet.
Más-Képp-A változások idején
Már régen gondolkodtam, hogy ketté kellene választani a hétköznapi, gyerekezős dolgokat, az egyéb stresszoldó módszerektől, és az asztrológiával kapcsolatos szómenéseimtől.
Az apropóját a Metamorf masszázzsal való megismerkedésem adta, olvashatsz róla nálam is, és ki is próbálhatod.Az asztrológia is kezd beérni bennem, 8 évnyi tanulás után, mintha már értenék belőle valamit:)Harmadsorban tervezem megosztani veletek néhány otthon, teljesen ingyen végezhető gyakorlatot, amit mindenki a saját belátása szerint használhat élete jobbítására.
Hosszú várandóság volt, de megérte várni, alakítgatni. Remélem tetszik!
Itt találod!
Itt is, ott is várlak szeretettel!
2013. január 1., kedd
2012. december 9., vasárnap
Világvége. Lehet, hogy tőlünk függ?
Világvége. Forró téma, ki nevet rajta, ki retteg tőle. Van aki spájzol, van aki tudatosodik és méregtelenít. Én két évvel ezelőtt voltam megreccsenve ettől, spájzoltam is, méregtelenítettem is.
Azután valahogy lecsengett bennem. Megettük a tönkölyt és miegymást.
Most, hogy rendíthetetlenül közeledik a nagy nap, már csak azt érzem, hogy tökmindegy mi lesz, nem sok mindent tehetünk.
De talán mégis.
Sokszor gondolkodtam azon, hogy mennyi harag, gyűlölet, félelem van bennünk, körülöttünk. Nem is csodálkoznék egy percet sem, ha ennek az eredménye egy szép kis apokalipszis lenne. Ki mint vet úgy arat. Hát mi ezt vetettük.
De talán a félelem nem is olyan haszontalan jószág. Talán attól a gondolattól, hogy mindennek vége, megleljük magunkban azt az érzést, hogy az Élet valójában Szép. Hogy nem is annyira rossz az életünk.
Talán felfedezzük azokat a dolgokat amiktől jól érezzük magunkat, netalán boldogak vagyunk.
Én speciel most kezdem élvezni az életet, mostanra lettem jóban Önmagammal. Tizenakárhány év kemény munkája most kezd beérni, én biza most nem megyek sehova.
Szeretek jókat beszélgetni, szeretem mások történeteit hallgatni, jókat nevetni.
Jó a családommal és jó a barátaimmal.
Szeretem a nyüzsgést és szeretek magam lenni.
Szeretem a napsütést, szeretem az árnyékot.
Napról napra jobban érzem magam, amivel biztosan növelem a pozitív rezgéseket a világban. Csak így változhat meg a környezetünk az életünk, a Világunk.
Elgondoltam, ha létezik egy óriás mérleg, akkor ha eddig nem is, de mostantól biztosan az Öröm, az Elégedettség, a Béke, a Remény és a Hit serpenyőjének a tartalmát töltögetem.
A Jóisten odafönt azt várja, hogy az ő szeretett gyermekei végre megtalálják az Örömöt, a Békét. Ő nem erre a nyomorgásra teremtett bennünket, hanem arra, hogy leljük meg a saját erőnket és éljünk vele. Teremtsünk magunknak, és egymásnak. Ha ezt látja odaföntről, csak nem szavaz minket le. Nem mondja, hogy"Most azonnal hagyd el a Földet"
Én szeretek élni, és nem megyek sehova!
Azután valahogy lecsengett bennem. Megettük a tönkölyt és miegymást.
Most, hogy rendíthetetlenül közeledik a nagy nap, már csak azt érzem, hogy tökmindegy mi lesz, nem sok mindent tehetünk.
De talán mégis.
Sokszor gondolkodtam azon, hogy mennyi harag, gyűlölet, félelem van bennünk, körülöttünk. Nem is csodálkoznék egy percet sem, ha ennek az eredménye egy szép kis apokalipszis lenne. Ki mint vet úgy arat. Hát mi ezt vetettük.
De talán a félelem nem is olyan haszontalan jószág. Talán attól a gondolattól, hogy mindennek vége, megleljük magunkban azt az érzést, hogy az Élet valójában Szép. Hogy nem is annyira rossz az életünk.
Talán felfedezzük azokat a dolgokat amiktől jól érezzük magunkat, netalán boldogak vagyunk.
Én speciel most kezdem élvezni az életet, mostanra lettem jóban Önmagammal. Tizenakárhány év kemény munkája most kezd beérni, én biza most nem megyek sehova.
Szeretek jókat beszélgetni, szeretem mások történeteit hallgatni, jókat nevetni.
Jó a családommal és jó a barátaimmal.
Szeretem a nyüzsgést és szeretek magam lenni.
Szeretem a napsütést, szeretem az árnyékot.
Napról napra jobban érzem magam, amivel biztosan növelem a pozitív rezgéseket a világban. Csak így változhat meg a környezetünk az életünk, a Világunk.
Elgondoltam, ha létezik egy óriás mérleg, akkor ha eddig nem is, de mostantól biztosan az Öröm, az Elégedettség, a Béke, a Remény és a Hit serpenyőjének a tartalmát töltögetem.
A Jóisten odafönt azt várja, hogy az ő szeretett gyermekei végre megtalálják az Örömöt, a Békét. Ő nem erre a nyomorgásra teremtett bennünket, hanem arra, hogy leljük meg a saját erőnket és éljünk vele. Teremtsünk magunknak, és egymásnak. Ha ezt látja odaföntről, csak nem szavaz minket le. Nem mondja, hogy"Most azonnal hagyd el a Földet"
Én szeretek élni, és nem megyek sehova!
2012. november 6., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)