Életmódváltás. Na ja. Az elmúlt bő másfél évem ettől volt hangos. Talán most csendesedik. Visszatérek a "normális" kerékvágásba.

Elösször azt hittem vesztettem. A családom telljes gőzzel akadályozta az én újító törekvéseimet. Mindenhol  ellenkezésbe ütköztem. A nagyfiúk az értésemre adták, hogy a rántotthús marad. Az anyukám, nem hallja meg, hogy a legkissebbnek nem adunk cukroscsokisbolticuccot. A Túrórudi király!
Nélküle nem élet az élet.

Azt hittem hiába volt minden, ráadásul mindenki fújt rám, ésénis.

De később rájöttem, hogy cseppet sincs így. Úgyhogy most leltárt készítek.

Első körben a mosószerek, vegyszerek ugrottak, és ezzel együtt a víz, és persze a saját bőrünk-a bőrönkkön keresztül saját magunk-mérgezése szűnt meg. Tudtátok, hogy a bőrünkön keresztül sokkal több méreg szívódik fel, mint a tápcsatornába?
Ettől még az étkezés reformja nem elhanyagolható. Sőt!!

Amik a konyhából ugrottak, azok a zacskós, félkész, gyorsanüssünkösszevalamivacsit cuccok.Rájöttem, hogy baromi ügyes vagyok. Bármit meg tudok főzni, sütni.  Hála az internetnek.
Apropó! Valakinek győri keksz receptje?

Ugrott a finomított só. Szép szürkét bányászottat használunk.
90%-ban ugrott a bolti kenyér.
És van tisztavízcsinálógépem.

A három alapvető dolog. Ha ez rendben van, félig nyugodt lehetek.

Rendszeresen készül szezámsó. Ott van az asztalon, lehet vajaskenyérre, levesbe, zöldségre. Azóta imádom a vajaskenyeret.

Apropó vajaskenyér. Örökre ugrott a margarin is. Kicsit fáj a vaj ára, de masszívan kukáztuk az elődjét.

Kevés fagyasztott bármi, nem tartom vészesnek, de mértékkel használom.

A tésztáinkat magam gyúrom, Szélesmetélt, kocka, masni, és egy kis segédletet kapva spagetti, csőtészta, nudli.

Mate tea, egy áldás nekem.Persze legtöbbször tisztavízből, olykor citrommal. Cukor helyett jázminpakócával. Később írok még erről külön.

Karácsony óta búzafűtermesztésbe fogtam, s elkeztük inni, a minap informálódtam, lehet kenni is.

Ja és a legfontosabb és legelső mozzanata ennek a váltásnak az volt, hogy talán örökre ugrott az életemből a cigarette. Az elmúlt néhány hét alatt többször is fekmerült bennem, hogy fefordulna agyomrom, ha rá kéne gyújtanom.

Ezek mellett hihetetlen sokat tanultam a szervezetünk működéséről, betegségekről, természetes gyógymódokról. Egyszerűen özönlöttek felém. Ha egyszer aktív a hatos ház!
Nem utolsó sorban a betegségek mögött, meghúzódó szellemi elvekről, működésről.
Miért vannak, mit akarnak velünk közölni. Egésszen megváltozott a témához való hozzáállásom. Erről is később bővebben.

Vajon miért ellenkezett a családom oly kitartóan?
Tremészetesen az én belső ellenállásom testesítették meg.
De végül rájöttem, hogy NEM VAGYOK SUPERVUMEN.
Nem megy minden egyszerre.37 év megszokásait, alkati igényeket nem lehet az ész érveivel cspcsupp megváltoztatni.
De úgy érzem új pályára lettem állítva.

Ami nem "sikerült" még.
Nem lettem vegamami.
Még mindig nem sportolok, pedig eskü, már nagyon jól esne.
Még mindig nagyon sokat eszek.
Még mindig sok szénhidrátot, cukrosat, főzőttet, sütöttet eszek.
Ezekre ott az elkövetkezendő 40 évem.

Legyetek olyanok mint a gyermekek

Marcikám a család egyetlen őszinte tagja. Ha baja van , megmondja,ha nincs elvan mint a befőtt, nem gyárt magának. Ha valaki nem tetszik, megmondja, ha tetszik kimutatja. Ha éhes eszik, ha nem nem.Ha fáj akkor sír, ha elmúlik, már el is felejtette, nem foglalkozik vele soha többet. Ha ügyes volt büszke rá, elvárja az elismerést, de mást is megtapsol.Nem ragad bele semmibe. ÁRAMLIK.

Vajon ezekre a dolgokra gondolt Jézus, amikor a fenti szavakat mondta?


 
 Ha hibázott, úgy csinál mindha nem történt volna semmi...:)))
 Hát ő tökéletes emberke,csöpp esendőséggel.

A Teremtő és a biciglizés

Nem most volt. Még őszel tekertük Marcikával az utolsó napsütötte napokon a bringát.Nem hátul van az ülése, mint ahogy ma az divatos, hanem az a békebeli elöl a nyergen. Szépen előttem ül, biztonságban. Fogja a kis kezével a kormányt, nagy büszkén, mindha ő vezetne. Csilingel, ha elunja magát.

Már igen magabiztos lett a nyár alatt. Kezdett vagánykodni, már nem csak fogta a kormányt, hanem megpróbált irányítani.
 Én mentem előre, ő jobbra.
 Én kanyarodtam balra ő jobbra.
Ebből aztán lett majdnem borulás.

Mondom neki- Marcika! Anya vezet, te nem tudod merre megyünk, majd ha nagy leszel....

Már egy ideje igyekszem a világot függőlegesen szemlélni. A szimbolikáját megérteni.

Mi emberek vagyunk a Marcika. Anyuka, talán a felettes Énünk, aki sokkal nagyobb perspektívából látja az életünket, tudja honnan jöttünk, hová megyünk, és a kettő között merre kellene vezetnie az utunknak.

Talán őmögöttük rengeteg angyal tevékenykedik, azoknak a helyzeteknek a megteremtésén, melyekre szükségünk van, és ő mögöttük ott a Teremtő.

Háát, ez egy négyemeletes bicigli, és mi csak rángatjuk a kormányt, mert azt hisszük, hogy tudjuk mit csinálunk.