Egy- két évvel ezelőtt már találkoztam a Fly Lady programmal, és rögtön tudtam, hogy magamévá kell tegyem. Szükségem van rá. Szőröstül bőröstül. De akkor még nem ment. Nem bírtam az állandóságot, és azt, hogy más mondja meg nekem, hogy mit csináljak. Kicsit erős volt az egóm. Mára talán csillapodott valamit, vagy sikerült jobb belátásra térítenem azóta. Most nemhogy taszít a rendszeresség, de szomjazom. Képtelen vagyok tovább élni így. Néhány napja felújítottuk a házunk kisebbik fürdőjét. Persze akkor már a hálót is fessük ki, de akkor már minden poros, úgyhogy gyakorlatilag végig kellett mennem az egész házon. Ez kapóra jött. Szanálások, takarítás, új színek, bútorok, renszer.Valahol ott járt már a gondolataim hátsókertjében a dolog, s bele is botlottam. Kinyomtattam a program minden részletét, és áttanulmányoztam esténként. Elkeztem egy kezdetleges kontroll füzetet írni, ami egyre bővül, okosodik. Már nem akarom egyszerre az egészetéstökéletesenvéghezvinni. Alakítgatom a saját életemre, házamra. Ízlelgetem, hagyom érni, de napról-napra haladok vele. Nem linkeskedem.Szeretet teljes türelemmel és következetességgel magam felé.
Még csak másfél hete kezdtem, de már most érzem, hogy temérdek gigabájt tárhely szabadul fel az agyamban. Körülbelül fél év alatt szeretném, ha minden apró részlet megtalálná a helyét, a lakásban, és a napok rutinjában is.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek sok a dolga, azt sem tudja mihez kezdje, állandóan elúszik, nincs ideje magára. Úgy fog tűnni elsőre, hogy most már aztán ki se szállsz a házimunka ördögi körhintájából. Rengeteg tennivaló, instrukció, beosztás. Mondjuk ez igaz is, egy nő ezt nem fogja megúszni. De nem mindegy, hogy csinálom és van látszatja, vagy eborít a káosz.
Szóval repkedek, mint a tündérek, és remélem csillogóvá válik az otthonom hamarosan.